Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
A világ népeinek borongós égboltján nagyon fénylik ez a jel. Igaz, huszonkétezer fogoly: jelentéktelen szám. Mégis: az ő megszabadulásuk ígéret és bíztatás minden rabságban levő számára. Aztán az ő szabadságuk arra is zálog, hogy ebben a világban mégsem a fogoly élet, a rabság az egyetlen és igazi életforma. Hanem van ennél egy hatalmasabb életforma is: a szabadság. Van még valami, amit különösen meg kell látnunk a koreai fényjelben: vannak olyan magasabb rendű életek, nemzetek, amelyek készek vért is áldozni más nemzetek szabadságáért. A rabnépek ezen a napon még jobban érzik rabságuk keserveit. És miközben utánanéznek a koreai huszonkétezernek, belesajog a szívük önön rabságukba. Most érzik, mit jelent megmaradni a rabéletben. Abban a fogolytáborban, ahol bilincsbe van verve a gondolat és a szó, ahol nem szabad a tett és nem szárnyal szabadon az imádság. Megszabaduló foglyok vidám dalolásában nagyon fáj a bilincs! Mert a bilincs akkor is bilincs marad, ha bársonnyal vagy selyemmel bélelik ki. A rabság akkor is rabság marad, ha szabad életnek hirdeti a legélesebb szavú propaganda. Akkor is fogolytábor a fogolytábor, ha abban mindenki harsányan köszön „szabadsag -ot! A koreai fényjel tüzében most egyszerre előállanak a rabnépek mind. Mi is itt vagyunk, - mondják Ázsia leigázott kisnépei. Mi is itt vagyunk! - szólnak az észtek, a lettek és a litvánok. Mi már majdnem másfél évtizede benne élünk a népek nagy fogolytáborában. A szabadságszerető lengyelek is felzokognak ezen a napon: „Szent oltáridnál térdre hullva kérünk...” A románok is majd tíz esztendeje kóstolgatják ezt az újszerű „szabadságot”, amely a szögesdrótnál kezdődik és a szögesdrótnál végződik. Bulgárok állanak népük fogolytáborának mezsgyéjén és kérdik: meddig még? Meddig? Ott tolonganak a csehek és az albánok is, mert nagyon szorít a bilincs. És mi magyarok is nagyon megelégeltük már ezt a hosszú rabéletet! Meddig, meddig még a mi rabságunk?! Itt hát nem huszonkétezerről van szó, hanem milliókról. Népekről. Ősi nemzetekről. Népek, kultúrák vannak fogolytáborba kényszerítve. Népek senyvednek el lassan. És népek, régi nemzetek sajátítanak el akaratuk ellenére is - valami idegen barbár életformát, valami durva életstílust, valami realizmusnak csúfolt kultúrát. Itt a szögesdrótok mögött új nemzedék születik, amelyik teleszívja elméjét és lelkét ezzel a barbár-kultúrával. Egy pénzen megvásárolt sereg, amelyik eladta nemzetét és hitét - munkálkodik lázasan azon, hogy beleoltsa ebbe az új generációba ezt az idegen szellemiséget. Itt a szögesdrót mögött - az óvodától az egyetemig - egy 25
