Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

Egy püspöki körlevél margójára

A „tiszavidéki” egyházkerület püspöke körlevelet küldött újesztendőre minden gyülekezethez. Nem tudni mi indította erre. Csupán annyi bizonyos, hogy a száraz üres körlevelet fagyos közönnyel, unottan hallgatta a templomos gyülekezet. Már ismerik a „tiszavidéki püspököt nagyon. így aztán bármit ír, üzen, cselekszik, az mind visszapattan a hívő magyar református nép szívéről. Kialakult már egy olyan közvélemény a „tiszavidéki” püspök személye körül, amelyik tudomást sem akar venni róla. Annyit vétkezett már ez a püspök a magyar nép ellen, hogy róla majd csak akkor kíván hallani ez a nép, amikor majd bírái előtt felelni fog tetteiért!

Mindebben nincs semmi új és semmi érdekes. Ezek a megállapítások csupán száraz tényeket rögzítenek le.

Van azonban valami ebben a körlevélben, ami egészen megdöbbentő. Azzal fejezi be újévi írását a püspök, hogy önmagát „az Űr Jézus Krisztus által hűséges szolgátokénak vallja. A falsum, hazugság és a hybris, gaztett félelmetes keveréke ez a mondat. Vajon ki nem emlékeznék még arra, hogy mi módon lett püspökké ez a P. J. nevű ember? Ki akarta őt? Talán az akkori - 1949-béli - Tiszántúl? Talán az egyházmegyék bizalma? Vagy a gyülekezetek egyöntetű szeretete? Az ősi tiszántúli eklézsia lelke? O nem. Nem! Más és kívülről való erőtényezők által lett ő püspök azon egyházi tájékon, amelyik minden ízében tiltakozott a megválasztása ellen. E sorok írója jól emlékszik, amikor Makkai Sándor, volt erdélyi püspök kétségbeesetten mondta: „értsétek meg, nem lehet mást püspökké választani!” Kell-e ehhez bármiféle kommentár? „Nem lehet mást.” Csak őt!” És így is lett. Ha tetszett, ha nem, meg kellett választani püspökké! Persze nem ment simán a dolog. Volt ellenállás, komoly és erős. Mégis győzött az, akit belülről senki, kívülről mindenki akart. (Azóta az akkori „ellenállók” mind egy szálig eltűntek már!) És most - alig pár év múlva - le merészeli írni, hogy ő az „Úr Jézus Krisztus által” lett azzá, ami lett. Beleborzong a lelkünk ennek a mondatnak az olvasásába. Hát megbízójának és küldőjének meri vallani az Úr Jézus Krisztust ez az ember?! Mekkora falsum ez? Legfeljebb annyit jegyezhetünk meg e mondat mellé, hogy egy hazugság-birodalom hűséges uszályhordozója merészelte leírni azt a mondatot. Nem tehetett másként. Ha a világ, amelyik őt püspökké izzadta, hazugságból él és hazugságban él. Ennek a világnak a gyermekei és hajtásai sem cselekedhetnek másképp.

11