Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

Másik egészen megdöbbentő kitétele a körlevélnek, amikor „hűséges szolgátokénak írja magát. Ezzel a mondattal körülbelül elérkezett a „tiszavidéki” püspök a hybris Himalájára. Feljebb már nem ő fog juthatni ennél. Nyílegyenesen vezetett idáig az útja. Az elmúlt évek során egyre ízléstelenebből írt és szólt arról, hogy ő és társai mit cselekedtek. Kialakított maga körül egy magasztaló kórust, amelyik önfeledten dicsérte őt. Kórusának tagjai magatartásban, hangban, viselkedésben tökéletesen hasonultak „gazdájukhoz”! Nem volt nagyszámú ez a kar. Hát fel kellett erősíteni „az én dicsérlek téged, te dicsérsz engem” elv hitványságával. A papi és püspöki gőg, mint valami megnehezedő levegő, mindegyre elterpeszkedett egyházunkban. Megközelíthetetlenek és elutasítók, fölényesek és ridegek, elbizakodottak és gőgösek voltak e kar tagjai. Köztük leginkább a mi „szeretett püspökünk”. És most - 1954. újesztendőre oda meri írni, hogy ő hűséges szolga!

Ha a gyülekezeteket nem is érdekelte ez az újesztendei körlevél, de erre az elbizakodott megállapításra egyhangú nem-mel válaszoltak az újévi gyülekezetek. Nem! Nem lehet hűséges szolga az, aki áruba bocsátotta egyházát és népét!

Mi tudjuk - bizonyosan tudjuk - eljön az idő és már csikorog annak az Időnek a kereke, amikor nem emberek, de az Úr mondja néki: „Gonosz és rest szolga...!” (Máté 25:26)

(Sényő, 1954. január 1.)

* * *

Az újévi nyilatkozatok élén jelent meg a dunamelléki püspök megszólalása. Külföldi barátaihoz intézte nyilatkozatát, de a honi sajtó is örömmel harsonázta.

Valószínű, hogy sem külföldi, sem hazai barátai nem találtak semmi újat vagy meglepőt ebben az újévi nyilatkozatban. A réginek ismétlése volt csupán. Érthető is ez, hiszen már annyit beszélt Bereczky Albert a békéről, hogy arról újat már nem tud mondani. Néhány szempont azonban megér12