Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Gyülekezeteinkben már eleddig is volt bizonyos undor, megvetés az egyházkormányzat felé. Ezt minden lelkipásztor tapasztalta. Valahányszor konventi körlevelet olvastunk fel, a gyülekezet, - még az engedelmességre nevelt és megoktatott gyülekezet is - utálattal és merev elzárkózással hallgatta a bibliai mázzal bevont politikai szólamokat. Félelmetes dolgot kell most leírnunk Püspök úr! A magyar református gyülekezetek szembekerültek Isten ötödik parancsolatával! Azzal, amelyről a Heidelbergi Káté így ír: Azt kívánja Isten ebben a parancsolatban, hogy atyám, anyám és minden elöljáróm iránt teljes tisztelettel, szeretettel és hűséggel viseltessem... mivel Isten minket az ő kezük által akar vezetni. A tekintélytisztelet isteni rendelkezésével került szembe Isten református népe - éppen a mai egyházkormányzat ténykedései miatt! Az az ideológia, amelyet a vörös számum sodort hazánkba, lerombolt minden tekintélyt. Jelszava, hogy se Isten, se király, se úr, senki se parancsoljon! Társadalmi vonatkozásban talán ez a legszörnyűbb megnyilatkozási formája a bolsevista diktatúrának. Nincs tekintély! Nem parancsol senki! Szabadság van, csak szabadság! De micsoda szabadság Püspök úr! Ma már benne élünk a tízesztendős magvetés fekete aratásában. Nincs ebben az országban tekintélye senkinek és semminek! Félelem és rettegés, az van, meg rabló indulatok vannak. De a tekintélytiszteletet elfújta a Keleti szél. Tíz évvel ezelőtt azt hittük, hogy a magyar református egyház megmarad Isten tízparancsolata mellett. Azt mertük remélni, ha mindenütt lerombolják is a tekintélyt, egyházunk falain belül megmarad az. Bíztunk abban, hogy egyházunk mindenkori vezetői vallani fogják, hogy szabadság csak a törvény tiszteletén és uralmán belül lehetséges. A törvényen kívüli szabadság: szabadosság és anarchia. Már pedig, ahol a tekintélyt rombolják, ott a szabadságnak a sírját ássák! Mai egyházkormányzatunk - maga is tekintélyromboló lett! Nemcsak panamával, kihívó luxussal, durva és eltipró bánásmóddal lehet rombolni a tekintélyt. Lehet behódolással, szolgalelkűséggel, a hatalmasok előtti hajlongással, szellemi és erkölcsi javak eltékozlásával is tekintélyt rombolni! A mai magyar református egyházkormányzat ez utóbbi nyomorúságába esett bele. Ezért fordult el ettől az egyházkormányzattól a magyar református nép. Itt az eredménye Püspök úr az efféle verseny-körleveleknek! Van azonban mégis egy nagy vigasztalásunk. Miközben emberi tekintélyek leomlanak, egy tekintély csorbítatlanul áll: a feltámadott Krisztus! Nemzedékünk vallja, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz! Péntekhegy, 1955. április hó 105
