Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Korláth Gyula, Fornos, Beregi em
„Vén cigány”-ja - a Méder-Ivánfy: „Kuruc dalok” s végül Huber K. „Szabadságdal ”-ának utolsó végsora, hogy: „éljenek.. .éljenek.. .éljenek a magyarok!” - ..nagyhatásuak..felejthetetlenek ezek__ Ezek úgy beletartoznak az én életirásom soraiba mint azok az Isten dicsőségét hirdető sziveket, lelkeket bátoritó igehirdetéseim, amelyekkel alázatos lelkemmel, tudásom szerint, szolgálni kivántam Istenemnek, Krisztusomnak. Amint tehát az elmondottakból kitetszik a cseh megszállás alatt, egész működésem a magyar kisebbség és a magyar nemzeti eszme szolgálatában állott. Ezt munkáltam, első sorban feleségemmel és egész családommal együtt. Csendesen, de active, minden magyar munkában részt vettünk. A megszállás alatt, különösen, minden tél folyamán falunkban magyar, kulturális irodalmi és történeti nép nevelő előadást rendeztünk. Ezeken oltottuk kisebbségi népünk leikébe a magyar érzést és öntudatot. Istennek legyen hála falunk népe, egészében, példát adó magyar magatartású volt. Bármily szegény is anyagiakban, magyar hitében, az idegen uralom, sem ámitással, sem erőszakkal, megtántoritani nem tudta. A felszabaditásunkat jelentő bécsi döntés előtt a kihirdetett statárium ellenére feleségemmel, legbizalmasabb embereinkkel, napokon át elrejtettünk, élelmeztünk - nemcsak szabadságunkat, hanem életünket is veszélyeztetve — a betört, felszabaditásunkat előkészitő „Rongyos” vitézeket. — Amikor ezt a csehek megtudták, előbb engem, majd a feleségemet, letartóztattak, Ungvárra szállítottak, a cseh hadbiróság rendelkezésére adva, az ungvári cseh államügyészség fogházába börtönöztek be bennünket. Később megtörtént az 1938. november 2-ik-i bécsi döntés s november 3-án a börtönből a többi magyar letartóztatottakkal kiengedtek. -A cseh megszállás alatti magyar magatartásunkért, magyar munkavégzésünkért, a Kormányzó Úr mind feleségemet, mind engemet, a Nemzetvédelmi Kereszttel tüntetett ki. Magyar tevékenységünkért a budapesti székes főváros Felszabadulási emlékérmét kaptam Beregvármegye Alispánjának felterjesztésére. Hiveimmel gyülekezetemben az eltelt időm alatt - Istennek legyen hála — békességben egyetértésben éltem, az ő szelid, békességszerető természetökkel nekem ez nem volt nehéz. Mindezekért legyen hála és dicséret a lelkek és szivek megszentelőjének, a szeretet Urának és Istenének és az Úr Jézus Krisztusnak. Ámen! Fornos, 1942. julius 8. Korláth Gyula ref. lelkipásztor 91
