Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Kovács Antal, Hegyközpályi, Bihari em
Kovács Antal Hegyközpályi, Bihari em. Hajdúböszörményben, az 1886-ik év február havának 20-ik napján születtem. Apám Kovács Gábor, anyám Karap Ilona voltak. Szüleimnek hatodik gyermeke voltam. Összesen kilencen voltunk testvérek, de három gyermek kicsiny korában meghalt. Apám városi hivatalnok volt. Tulajdonképen theologiát végzett Debrecenben s azután kiment Hajdúböszörménybe, szülővárosába, ahol pár évig a református gimnáziumban tanított. Ez alatt az idő alatt jegyzői vizsgát tett s a rokonai, barátai kivánságára, kik nagyon szerették, otthon maradt és a városnál helyezkedett el. Pedig már theologus korában egyik egyháztól Ígéretet nyert, hogy ha végez a pályáján, az ottani lelkész lemondása után, meghivják. Tíz éves voltam, — az öcsém csak két és fél hónapos — amikor az apám, pár napi gyengélkedés után, váratlanul elhunyt. Állása nem volt nyugdíjas, — két évvel halála után szervezték át az állást, — hat gyermekével az anyám csak a vagyonúnkból éldegélt. Az apám halála utáni évben nagy meghűlést kapott anyám s attól kezdve 24 éven át halála napjáig állandóan betegeskedett. Nem volt olyan év, hogy két-három hónapig, s néha tovább is, ágyban fekvő beteg ne lett volna. Ennélfogva szegény, nagy családjának ügyeit sem végezhette úgy, amint szerette volna. Isten tudja csak, hányszor volt olyan éjszakánk, amikor azt hittük, hogy a reggelt sem éri meg s futottunk orvoshoz, patikába. Számtalanszor mentem haza az iskolából félve, rettegve, hogy vajon hogy van szegény anyám. így, ezen körülményeknek megfelelő lelkiállapotban végeztem el a gimnáziumot odahaza és tettem érettségit. Beiratkoztam a debreceni theologiára. Pár hónap múlva az a nagy szomorúság ért, hogy legidősebb testvérem harmincegy éves korában, mint asszony meghalt. Egy kis leányka árvája maradt. 1916-ban letettem a lelkészi vizsgát. És pedig azért ilyen sokára, mert negyedéves theologus koromban exmittálás következtében elkerültem Csengerujfaluba — Szatmár m. — Tóth Benedek lelkész úr mellé segédlelkész minőségben, azonban beteg lettem, vizsgára be Debrecenbe nem mehettem. Ez a körülmény nagyon elkedvetlenített s húzódott, halasztódott a vizsgám, a tanulásom. Ilyen sorsban végeztem iskoláimat. 1913. okt. 22.-én Magyarkécbe — Bihar megye — helyezett néhai Baltazár Dezső püspök úr s ott, nyugodtabb légkörben szereztem meg oklevelemet. 92
