Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em

Rozsnyóra, nevében és megbízásából opciózzam le az ingatlant. A 7 kát. holdas területet fenyves, lombos erdővel, egy emeletes szállóval, amelyben 47 szoba volt, több villával, strandfürdővel, berendezett hidegvíz és vasasfürdővel, amely akkor legalább V2 millió koronát ért, mert a tulajdonosa jó református magyar ember volt és maga is lelkesedett a szeretetintézmény gondolatáért, sikerült 250.000 cseh koronáért leopciózni. Konferencia után autókon seregestől átmentünk Rozsnyóra. Ott volt a két konventi elnök, Sörös Béla az összes theologiai előadóval, 3 esperes, két egyh. kerületi gondnok és sok világi vezető egyéniség. A táj költői szépségétől, az intézmény gondolatától mindenki el volt ragadtatva és az volt az osztatlan vélemény, hogy az épületek maguk sokkal többet érnek, mint 250.000 ck. A konventi elnökség tehát az örökvásári szerződést megcsinálta és ott mindjárt aláírta. Az egyházkerületi (tiszáninneni) elnökség pedig azonnal meghívott a tiszáninneni egyh.kerület missziói lelkészévé és biztosított, hogy rendes lelkészi állást is hamarosam kerít számomra. Ennek folyománya volt, hogy a gömöri egyházmegyébe bekebelezett beretkei egyházközség 1928 augusztusában meghívott rendes lelkipásztorául.

Kárpátaljára való eltávozásom előtt Bertók Béla püspök a következő búcsú levelet intézte hozzám: „Mélyen őszinte sajnálkozással kell tudomásul vennem nagytiszteletű uram kerületi missziói állásáról való lemondását és egyházkerületünkből való távozását. A bucsuzás —e pillanatában semmi egyéb nem foglalja el szivemet, mint a hálás köszönet és elismerés érzése igen nagy értékű munkássága iránt, melyet egyházkerületünkben úgy is mint lelkipásztor, úgy is mint egyházkerületi missziói lelkész kifejtett. Azok az indítások, az a fáradhatatlan munka, az a lángoló buzgalmu odaadás, amelyekkel itt Isten országát építette s a Krisztus evangéliumát munkálta, nagytiszteletü uram minden szerénysége mellett minden elismerésünket és köszönetünket kiérdemelte. Sajnos, hogy ez emésztő munka anyagi ellenértékét szegénységünk s elvettetett voltunk miatt érdem szerint nem tudtuk honorálni, de jól tudjuk, hogy nagytiszteletű uram nem is ezért munkálkodott, hanem Isten lelkének indításából és kényszerítéséből, mely jutalmát egymagában hordja s nem lehet összehasonlítani semmiféle világi kinccsel! Én a magam részéről különösen fájlalom távozását, mert értékes, nehezen pótolható munkatársat veszitek nagytiszteletü urban. Könyörgök Istenhez, hogy távozásához fűzött reménységeit váltsa be kegyelmesen s adjon jó egészséget, hosszú életet családjának minden tagjával együtt, hogy buzgó munkásságának gyümölcseit s áldásait gyönyörűséggel élvezhesse.”:

34