Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
1928 szeptember 15-én elfoglaltam beretkei állásomat és megkezdtem egyházkerületi missziói tisztségemmel járó feladataim végzését. Kidolgoztam a létesitendő szeretetintézmény tervét (diakonissza képzés, árvaház, papiinternátus). A következő konventi ülés azonban óriási és szomorú meglepetést hozott. A konvent plénuma egy szótöbbséggel leszavazta a Rozsnyó fürdő megvételét, azzal az indoklással, hogy egy nagyméretű szeretetintézmény fenntartása és a megvenni szándékolt épületkomplexum karbantartása nincs biztositva és arra az egyetemes egyház képtelen. De különben is árvaházra nincs szükség, mert ma már inkább arra kell törekedni (Balogh püspök), hogy szerető szivü keresztyény családok vegyék fel az árvák gondját és családi nevelésben biztosítsák jövőjüket. Diakonisszaképzésre sincs szükség, mert a belmisszió éppen arra való, hogy a diakonisszát szükségtelenné tegye. Cinke püspököt e határozat annyira elkedvetlenítette, hogy a püspöki székből való későbbi távozása részben ennek tulajdonítható. A konventi világi elnököt pedig Lukács Bélát egyenesen lesújtotta, úgy hogy az ülés folyama alatt szélhüdést kapott. E határozattal, lett nyilvánvalóvá, hogy a csehszlovákiai református egyház nem áll erősen hit alapján és benne hitre épiteni nem lehet. Magam is szivesen visszafordultam volna Kárpátaljára, de már Beretkén voltam. A beretkei magas sziklán állott a papiak, derékig érő tövisek között, onnan néztem, hogy mit szándékozik velem tenni az Isten. Állampolgárságom kongruám nem volt, a beretkei lelkészi állás oly csekély jövedelmű, hogy abból nemcsak tisztességesen, de sehogy sem lehetett megélni, annyival inkább nem lehetett az egyházkerületi missziói lelkészi álllással járó utazásokat fedezni. De csendesen megnyugodtam és munkához láttam. Legelőször a töviseket irttattam ki több száz szekér földet felhordattam a sziklára és ott virágoskertet létesitettem. Megcsináltam az egyházközség missziói munka programját (vasárnapiiskola, leánykor, legényszövetség, énekkar, ébresztő bibliai előadások, előkészitő órák vasárnapiiskolára). Az ébresztő vallásosestélyekre és a vasárnapiiskolára fektettem a legnagyobb súlyt egyenlőre. Kiválasztottam értelmes, földműves lányokat, akik kellő előkészités után kimentek rendszeresen a leányegyházakba és szórványokba és ott végezték a vasárnapiiskolai munkát. Az ébresztő bibliai óráknak egy ciklusán arról volt szó, „miként nyerhet értelmet életünk”. Egy ilyen előadáson ragadta meg Isten lelke és birta rá L. Tornalyay Margit nagybirtokos úrnőt arra a szent elhatározásra, hogy beretkei kastélyát árvaház céljaira az egyetemes ref. egyháznak adományozza és a kastélynak a célhoz alkalmassá tételére 200000.- cseh Koronát adjon. Az adományozást az elhatározást követő napon 35