Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em

sen adhattam az igét és magam is bőségesen táplálkozhattam lelkileg. Biberauer Richard Bethesda igazgató 1920 szeptemberében igy ir erről: Bácsy Gyula nyug. lelkész a Bethesda diakonissza kórház szolgálatában áll és velem vállvet­ve munkálkodik a korház gazdasági és lelkészi teendőinek végzésében. Mun­kájában nagy odaadással és szakértelemmel jár el. Gyakorlati tapasztalatokban gazdagon megáldva, mindenkor bámulatosan élénk tevékenységet fejt ki. Az az önfeláldozó hűség, amivel Bácsy Gyula lelkésztársam mindjárt működése elején, a háborús évek nehéz megpróbáltatásai közt mellettem állt, majd az ezután következő nehéz idők súlyos viszonttagságain keresztül mind e mai napig telj esitett sok-sok értékes szolgálata engem vele szemben mindenkor a legőszintébb és a legnagyobb hálára kötelez. Bethesdai szolgálata szomorúan emlékezetes. Itt szakadt ránk a kommunizmus, amely alatt Biberauerral együtt a halálraitéltek listáján voltunk. Isten kegyelme a Genfi vereskereszt védelme alá helyezett, de igy sem tudhattuk, melyik éjjel jönnek értünk és szállittatnak el a vörösek örökre. A Bethesda kórházban ért szegény magyar hazánk darabokra szaggatása. Itt lett világossá az, ami a falusi gyülekezetekben rossz példát adó kinos bot­rányt okozott volna, hogy a feleségemmel kötött házasságot nem lehet tovább fenntartanom és kényszerülve vagyok felbontatni. 1919. április n-én beadtam a budapesti kir. törvényszékhez a keresetet házasságunk felbontása iránt és azt a törvényszék a feleségem hibájából 1920 április 17-én felbontotta. Ez igy leirva jelentéktelen eseménynek látszik, de az én életemnek egyik legmegrenditőbb szakasza volt. Van azután bethesdai életemnek két rendkivül szomorú epizódja. Az egyik a Bethesda fenntartó testületében előállott az a törekvés, amely Taka­ró Géza akkori pesti kálvintéri lelkész és Varga Gyuláné államtitkár felesé­ge irányitása mellett Biberauer Richárdot megakarta fosztani a Bethesda és Filadelfia diák. szövetség vezető állásától. Hogy ez meghiúsult szerénytelenség nélkül állithatom, hogy abban oroszlán részem volt. Ma is az a meggyőződé­sem, hogy Biberauer tisztakezü, a magyar református egyház egyik legkomo­lyabban gondolkozó lelkésze volt. Nála nélkül nem maradhatott volna fent a Bethesda és nem fejlődhetett volna oda a Filadelfia diakonissza munkája, ahol ma páratlanul és utolérhetetlenül áll. A másik tragikus esemény gr. Tisza Ist­ván halála. A tragédia napján már reggel hirül hozták nekünk, hogy Tiszát meg akarják ölni. A városligeti örömmámor, a kétesexistenciák szokatlan hul­lámzása, a lövöldözések stb. valószinüvé tették a fenyegető merénylet hirét. Bizalmasan arról gondolkoztunk Biberauerrel, mimódon lehetne Tiszát meg­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom