Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
Isten csodálatosan segített, hogy minden megbízatásnak megfelelően szolgálatot tudtam teljesíteni és híveimet sem hanyagoltam el. Megértem azt az örömet is, hogy a hadügyi kincstár magának a bárónak hosszas utánajárására, a bérelt területből legelőt szakított ki a válaszuti magyarság részére, egy zsidótól pedig a kirendeltség erőteljes támogatásával 70 hold szántóföldet sikerült megvétetnem a magyarsággal. Miután hitelszövetkezet, fogyasztási szövetkezet, kosárfonó, kefekötő, tejszövetkezet és gazdaköre volt a magyarságnak, az lassanként kezdett erőre kapni úgy, hogy a munka 7. esztendejében mát több gazdának 4 ökör járt ki az udvaráról és nem volt olyan szegény család, akinek a székelykirendeltség segítségével legalább 1 fejőstehene ne lett volna, amelynek az árát a tejszövetkezetbe szállított tejjel kényelmesen és hamar letörleszthette. Gr. Serényi Béla földművelésügyi miniszter az Erdély részi gazdasági akció céljainak megvalósítása körül a község gazdasági fejlődése érdekében kifejtett hasznos tevékenységemért meleg elismerésében és jutalomban részesített. De a legnagyobb jutalmam ősz esperesem hivatalos levele, amelyet eltávozásom alkalmával hozzám intézett a többek közt a következő sorokban: „bár fájó szívvel, de meg kell, hogy adjam az elbocsátót. Azok a maradandó nyomok, amelyeket tiszteleted nemcsak ebben az egyházközségünkben, hanem egyházmegyénkben elfoglalt más hivatalos állásaiban magaután hagy, nem a fénynek elmosódó árnyai, hanem teljes őszinteséggel és tiszta lelkiismeretünkből eredő meggyőződésünkkel mondhatjuk, hogy olyan alapvetés szilárd talaját képezik, amelyen a szerencsés utód biztosan építhet.....Kisérje fenséges missziójában tiszteletedet továbbra is lelkiismeretes buzgóságának Géniusza: a Gondviselő szent Istennek minden jóra, szépre, nemesre vezérlő kegyelme, áldása, és vigye magával a közelismerésnek s ebben az én szeretetemnek hálámnak is el nem évülő kifejezése!” Válaszutról távozva, Istennek hála, anyagilag megerősödött, lelkileg öntudatossá vált olyan gyülekezetét hagytam hátra, amelyben a nép és földesur egymással karöltve, harmonikusan szolgálta a jobb jövőt és felülről való, erőket nyert a 10 év múlva elkövetkezett szomorú időkben való kitartásra. 1912 X. VlII-án a bihari egyházmegyébe kebelezett Hegyközpályi-i ref. egyházközség hívott meg rendes lelkipásztorának. A meghívást elfogadtam, és búcsút mondtam az én forrón szeretett Erdélyemnek. Akkor még nem sejtettem, hogy soha többé nem térhetek vissza Erdélybe, még a szivemhez nagyon hozzánőtt kedves helyeket meglátogatni sem. Nem tudtam hinni, hogy igaza lehet gr. Tisza Istvánnak, aki fülem hallatára azt mondta egy alkalommal Bánífy Albert bárónak: „mi lesz Albert, ha a házadban nehány év múlva 24
