Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
nem egymásnak teremtett bennünket. Gondolkozásunk, lelkiségünk, életirányunk, akaratunk nem egy volt. Hiveim azonban sohasem tudták meg, hogy amig köztük boldogan lángolva dolgozom, bent a házamban sorvasztó, mély sebbó'l vérezem. Fel fel tűnt, hogy a papné gyakran megy fürdőre, pedig egészséges, de úgy gondolták, módja van rá. Sohasem szivárgott ki, hogy az én féltve szeretett kedves hiveim a papné előtt buta, koldus parasztok voltak. És, hogy ne is tudódjék ki soha s amit épitettem le ne rontsam, azért mentem el Méráról Válaszutra. A mérainál azonban fogékonyabb, lelkesebb, jobb gyülekezetét nem találtam sehol soha. Bucsuzáskor Toczauer Ödön főszolgabiró azt emelte ki nyilvánosan a hivek előtt, hogy sohasem hitt a csodában, de Mérán előtte történt meg a csoda: „a vármegye börtöne évek óta nem látott mérait és nincs részeges, perlekedő és olyan ember itt, akitől félni lehet, ha besötétedik.” Válaszutra pályázat utján, egyhangúlag történt megválasztás után 1905. március 12-én költöztem át. Válaszút a Szamos partján Kolozs megyében, Kolozsvártól 28 km. távolságra van. Egyike anyagilag Kolozsvári egyh. megye legjobban dotált papi fizetéssel ellátott községeinek. De más tekintetben ott is meglehetősen zavaros anyagi és társadalmi viszonyok voltak, amelyekről odamenetelem előtt nem tudtam. Mindenesetre jobb, ha Isten beköti a szemünket, amikor uj helyre hiv és csak a munkára nyitja fel, máskülömben könnyen megtagadnánk az engedelmességet. A papi lakásba be sem költözködhettem, anynyira viharvert, düledező volt. A hivek lehetetlenül és elképzelhetetlenül le voltak szegényedve. Külömben nem is volt semmi szerzési és terjeszkedési lehetőségük. Ha valahol akadt egy egy nyúlfarknyi föld, azt a jómódú oláhok vették meg. Kevesen is voltak, csak 2—3 családnak volt 2 ökrös fogata, a többi nincstelen. A pátrónus dr. Bánffy Albert és a gyülekezet közt nem volt meg az egyetértés. A 2 ref. tanitó a Báróék ellen izgatott, mármár gyűlöletté fajult kölcsönösen az egyenetlenkedés. Engem is azért választottak meg egyhangúlag, mert a Bárónak egyedül ellenem volt kifogása és választás előtt kijelentette, hogy nem bánja bárkit választanak meg rajtam kívül, de ha engem választanak, lemond a patrónusságról és leveszi a kezét az egyházról örökre. Ez az ellenszenv természetes és indokolt is volt, mert a méraiak ragaszkodása és hűséges szeretete rávett, hogy az ősz gr. Esterházy Kálmánnal, a sok évig kolozsvári főispánnal, a képviselőház elnökével szemben, aki a Bárónak nagybátyja volt, az 54 községből s nagyrészben oláhokból álló gyalui választó kerületben negyvennyolczas programmal vállaljam az orsz.gyűlési képviselő jelöltséget és bizony megtörtént, hogy elképzelhetetlen közigazgatási terrorral, katonai beavatkozással, amelynek sok véres áldozata is volt és rengeteg pénzáldozattal 22
