Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
alapi munkák végzésére, vett nekem jó meleg télikabátot, áldott lelkű felesége pedig édesanyai jósággal táplált és védett, nem is szakadtam el tőlük 5 hosszú esztendeig. Az itt végzett munka mellett Beniczky Lajosnak és Hányi Pálnak voltam a házi tanitója. Leszámitva, hogy a tüdővész jelei mutatkoztak nálam, igen jól ment dolgom. A theológiát azonban nem olyannak találtam, mint ahogy álmodtam. Jóllehet kálvinista, bibliás légkörben nőttem, az élő Krisztust nem ismertem, Vele személyes összeköttetésem nem volt. Amikor rányilt a szemem a papok és theológus társaim undok bűneinek látására, a száraz theológiai studium a lelkemet nem tudta megfogni. A theológiát szellemi tornaiskolának, a papokat komédiásoknak éreztem annyira, hogy ott akartam hagyni a theológiát. De visszatartott a Kenesseyék iránt érzett hála és ragaszkodás, valamint a dr. Szabó Aladár intelme, hogy ne Ítélkezzem, hanem magamat vizsgáljam meg, s próbáljam meg az Írást kritika nélkül rendszeresen minden nap imádkozva olvasni és ne a magam gondolatait, hanem Isten igéjét tegyem úrrá. Végül és nem utolsó sorban sajnáltam szegény özvegy édesanyámat, aki előtt nem tárhattam fel őszintén tépelődéseimet és akinek végzetes fájdalmat szerzett volna, ha megválók a theológiától — Végre is becsület kérdésnek tekintettem a theológia elvégzését, bármi is fog utána következni. A III. év végén 1895 VIII. 31-én Nagykörösön tanítói vizsgát tettem és oklevelet szereztem. Kenessey Bélát akkor hívták meg a kolozsvári theológiára igazgatónak. Én is vele mentem tehát Kolozsvárra és a theológia IV. évfolyamát a kolozsvári theológiai fakultáson végeztem, ott szereztem meg az I. lelkészképesitőt 1896 IX. 30-án, az enyedi és budapesti theológiai irányok viharos ütközőpontjában jó eredménnyel,— mert dr. Nagy Károly professzor, az ő racionalista nézőpontjából a vizsgán szenvedélyes vita tárgyává tette és semmiképpen sem fogadta el a Szőcs Farkas dogmatikáját, amelyből készültem és vizsgára állottam. Ezzel szemben Szász Domokos püspök azonnal kinevezett a Kolozsvárott akkor rendszeresített egyik hitoktatói állásra és segédlelkésznek. Most következett életem legnagyobb fordulópontja. A II. hitoktatói állást Biberauer Richárddal töltötték be. Budapesten is együtt hallgattuk a theológiát, de most együtt is laktunk. Közvetlen megtapasztalhattam az ő határozott alázatos hitét, Krisztussal való állandó személyes összeköttetését és most már magam is öntudatosan befogadtam a Krisztust és mélyen, őszintén hittem és hiszem mindhalálig, hogy akik Őt befogadták, hatalom adatott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, akik nem vérből... hanem istentől születtek. Ettől kezdve nem becsületből, hanem kiválasztottságom és elhivatásom mélységes átérzésé-17
