Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Szentimrey Dániel, Hegyközújlak, Bihari em
Mindezekért kellő bátorsággal, hü példaadással kellett a harcot megkarcolni. Szomorú szivvel látta a vörös uralom idején, kogy a tanitók egyik napról a másikra felejtették el, kogy konnét estek ki. Hogy ők az ősi kollégiumtól valamikor, mint szegény tanulók csizmát, rukát kaptak s a vörös uralomnak odadobták hitüket, ref. vallásukat. Nem volt könnyű a harc a román megszállás idején sem, mert a hatóságot mindent elkövettek, kogy a ref. iskolák elnéptelenedjenek. Tanitók államsegélyt nem kaptak s igy arra voltak utalva amit a hivek fizettek. A nép pedig szűkkeblű volt és hagyta szegénykedni papjait, tanítóit. A még éhbért jelentő egyházi adót sem szívesen fizették. A szomszéd rom. kath. pap, aki szerb származású volt, alattomban felhasználta a nép szükkeblüségét s téritgetni kezdte a megzavart lelkű ref. híveket. A re. Lelkész nyíltan, templomi prédikációiban Ítélte el ezeket az áruló cselekedeteket s szerencsére nagyobb baj nem lett a téritgetésből. Megmaradt az egyház épen, sértetlenül. Megmaradtak a ref. iskolák, mert a lelkész mindenkivel szemben hirdette, hogyha egymásután mennek veszendőbe az egyház földjei is (szerencsére ez sem történt), de a lélek a ref. gyermekben református kell maradjon s úgy is lett. A lelkész fél-bérért szolgált, csak a takarítóknak jusson több az egyházi adóból. így értük el a boldog emlékezetű 1940 szeptember 6-át, amikor a magyar honvédek a bécsi döntés után átlépték a triánoni határt, hogy birtokba vegyék Erdélyt. Ez az idő, ez a nap, azonban már nyugalomban találta Szentimrey Dániel lelkészt, mert 1939 julius 1 óta - ereje hosszú vesződésben felőrlődvén — nyugalmi állapotban van súlyos szívbajával. S csendes szemlélődésben, a boldog örökkévalóságban vetett hittel várja az Isten akaratának rajta való teljesülését. S mint nyugalmazott lelkész becsületre, jellemes ref. vallásosságra s az egyház és iskolák iránti kötelességre és szeretetre buzdítja a ref. egyház tagjait — 166
