Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Peleskey Sándor, Börvely, Nagykárolyi em

Romániában már nem politizáltam, de mert gerinces magyar és hű pásztor voltam, üldöztek, hurcoltak és felségsértés, államellenes izgatás, irredenta propaganda miatt börtönre is elítéltek. Hét évig folyt ez a per, de Isten mégis megszabadított a bebörtönzéstől.

Az ellenem való oláh hajsza gócpontja Szatmárhegy volt. Ezért, de meg a jobb megélhetésért is onnan eljöttem, atyai nagyatyám parókiájába Börvelybe. 1935. november 17-én iktattak be nagyatyám örökébe s azóta itt vagyok.

A gyülekezetekben, amelyekben szolgáltam, híveimmel szívélyes viszonyban, szeretetben éltem s úgy lelki, mint anyagi gondjaikban segitségökre voltam, mindezekért szeretetet nyertem tőlük is és sem Viskről, sem Szatmárhegyről nem szívesen bocsátottak el. - A közegyházi életben való munkálkodásomat tisztségekkel honorálták. Legjobban ambicionált lelkész testvéreim elesett sorsának javítása, ezért voltam éveken át harcosa a lelkészek érdekének, amely miatt a hivatalosak előtt nem mindig voltam kedves; de nem is csalódtam úgy emberekben, mint a lelkészek nyomorúságát megindulás nélkül elnéző Sulyok István püspök és Thury Kálmán e.-ker. főgondnokban és társaiban. — A közéleti munkám a fajtámért való szent kötelességérzetből fakadt, ezekért jutalmam az I. o. ezüst Vörös-Kereszt érem a hadiékitménnyel (kaptam I9i7.ben), és a Nemzetvédelmi Kereszt (kaptam 1941.-ben).

Peleskey Sándor lelkipásztor.

149