Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Pálúr István, Asszony vására, Érmelléki em
Pálúr István Asszonyvására, Érmelléki em. Édesapám Pálur Rafael, aki a felvidéki Imoláról (Zemplén m) származott, Gencsre került ref. kántortanitónak és ott feleségül vette Joó Zsuzsánnát, ki gencsi nemesi családnak volt a leánya. Édesapám később meghívásra elfogadta a Piskolti (Bihar m) kántortanitói állást. Elég korán 52 éves korában halt meg, s özvegyen maradt Édesanyám önfeláldozó anyai szeretettel három fiát lelkipásztornak nevelte. Egyik fia Miklós, az Erdélyi Egyház Kerület kebelébe tartozó Szilágysámsonban lelkipásztor, ki igehirdetői irodalmi munkásságával tűnt ki, s prédikációinak egyrésze könyvben is meg is jelent. Másik fia: József, jelenleg Hódmezővásárhelyen hitoktató lelkész, ki adatait saját maga fogja beküldeni. Unokabátyám néhai Juhász Elek előbb Csengerbagoson, s utóbb Tiszacsegén volt lelkipásztor. Egyike fia Fábiánházai lelkipásztor, aki a pontos és részletes adatokat bizonyára beküldte. Juhász Elek apja szintén tanitó volt, Fábiánházán. (Szatmár megye.) Saját magamról szólva 1884 november 17-én születtem Piskolton. 1907- ben Debrecenben leérettségiztem, s azonnal beiratkoztam a Debreceni Ref. Teológiára. Első lelkészképesitő vizsgát 1911 szeptember 30-án, másodikat pedig 1913 szeptember 27-én tettem le, megfelelő eredménnyel. 1911 november 15-től 1914 április 13-ig Nagykárolyban voltam lelkipásztor, 1914 április 13-tól 1919 január 20-ig Csepe (Ugocsa m) községben működtem, mint rendes lelkipásztor. Működésem kezdetén a rozoga parochia helyett, újat építettünk. Ugyanezen idő alatt 1914 december végén behívtak tábori lelkésznek. Ezt megelőzőleg kötöttem házasságot Kis Mariska debreceni születésű lakossal. Tábori lelkészségem ideje alatt mint tábori lelkész, járvány kórházban és közel a harcvonalnál teljesítettem szolgálatot. 1917 évben Besztercén nagy katonai ünnepséget készítettem elő, amelyen kérésemre résztvett Dr. Baltazár Dezső püspök Úr is, aki egyik szombat estén a besztercei nagy kultúrteremben a német ajkuakra is óriási hatást gyakorolt, hatalmas beszédet tartott „A magyar föld dicsőségéről.” Ugyanekkor szerepeltem én is egy katona dráma előadásával. Másnap a besztercei református templomban tartott Isteni tiszteletet, besztercei útja alkalmával látogatta meg a bukovinai harctereket is. Parancsnokaim felterjesztésére szerény működésem jutalmazására több kitüntetést kaptam. Amikor utóbb a harctérhez közeli szolgálatra neveztek ki, Feleségem és 139
