Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
megkezdődött volna a látványosság, egy bizonyos családapa egy rabszolgát villa alatt püfölve zavartatott végig a cirkusz közepén. Ezután elkezdődtek a játékok, mint hogyha ezzel a ténnyel Iuppiter megtiszteléséből semmit sem vettek volna el. Nem sokkal utána egy köznépből származó embernek, Titus Atiniusnak ilyen álma támadt: úgy tűnt, hogy Iuppiter azt mondja, hogy a játékok előtáncosa nem tetszik neki, és hogyha nem nagyszerű módon rendezik ezeket a játékokat, az veszélyt hoz a városra; hogy menjen és mindezeket jelentse a consuloknak. Titus Atinius először halasztgatta, hogy beszámoljon a senatus előtt, de ezért drága árat fizetett: ugyanis elveszítette a fiát, s magát is hatalmas erővel támadta meg valami betegség. Végül hordágyon a senatus elé vitték s előadta Iuppiter neheztelését a cirkuszi játékokkal kapcsolatban. Miután a senatus határozatával hatalmas költségekkel megújította a játékokat, Iuppiter sértődését, hogy ne ártson Róma városának, e módon kiengeszetelték. Lásd Liviusnál 22. könyv, 36. fejezet. Deciorum devotio rata (a Deciusok eredményes önfeláldozása) Úgy látszott, hogy feldühödött a rómaiakra Iuppiter és már a büntetésen gondolkodott a Deciusok idején, akik igen alacsony származásból kiváló méltóságra emelkedett emberek voltak. A dolgot Valerius Maximus mondja el, (5. könyv VI. fejezet 5-6.§) Decius, aki elsőként szerezte meg a consulságot családja részére, amikor a latin háborúban látta, hogy a római hadsor meginog és már csaknem a földön hever, fejét a köztársaság üdvéért fölajánlotta, s rögtön megsarkantyúzva lovát, az ellenség csapatának közepére tört, hazájának üdvöt, magának halált keresve. És miután nagy mészárlást vitt végbe, a sok belevágódó fegyvertől elborítva esett össze. Az ő sebeiből és véréből megszületett a már nem is várt győzelem. Ugyanennek fia, apja példáját követve hasonló felajánlással és serény viaskodással, valamint annak megfelelő véggel Róma város ingadozó és tönkrement erőit helyrehozta. így, teszi hozzá Valerius, nehéz dolog megkülönböztetni, hogy az volt-e hasznosabb Róma városának, hogy a Deciusokat vezérként bírta, vagy hogy elveszítette őket; ugyanis az életük nem akadályozta meg, hogy le ne győzzék, a haláluk viszont elérte, hogy Róma győzzön. E példa ereje abban áll, hogy ezek a Deciusok fennmaradásuktól megfosztva s életük felajánlásával kieszközölték az istenektől, hogy Róma megmaradjon. Testis et Curtius qui equitis sui vel mole vel honore (tanú rá Curtius is, aki testi és lelki nagyságával megszünttte a tátongó földszakadékot, melybe lovastul beleugrott) Az eques ezen a helyen nem a lovon ülő embert jelenti, hanem magát a lovat, melyen ültek. Vergiiiust gyakran utánozza Minucius és e jelentés felhasználásában is ő az előfutára. 95
