Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
VII. fejezet Az előző fejezetben Caecilius előadta, hogy valójában istenek azok, akiket Róma ilyenekként tisztel, ugyanis ezek tiszteletét azoktól a népektől és nemzetektől vette át, melyeknél, ők, amíg a földön éltek jóindulatú királyokként voltak hasznosak. Hogy ezek valójában istenség részesei lettek, azt abból állították a rómaiak, hogy nekik a földkerekség uralmát adták meg buzgó tiszteletük miatt. Caeciliusnak ez a beszéde kezdett ellentmondani az ő előzetes fejtegetésének, amelyben megállapította, hogy mi semmi biztosat nem ismerhetünk meg az istenek létéről és természetéről, mivel minden bizonytalan; és hogyha valaki, mert ez nem akadályozza, valamifajta fáradozást tesz az isteni dolgok megismerésére, a legokosabb Epikurosszal tagadni, hogy az isteneknek a földi dolgokra gondja, gondviselése és felügyelete van. Fejtegetése a VI. fejezetben ellentmond az előzőnek, hiszen azt mondja, hogy az istenek gondviselésének s a rómaiak érdemének kell betudni ezek hatalmát. Ezt maga Caecilius is érzi, mintegy kijavítja tehát előző véleményét, még ha nem is marasztalja el nyíltan, azoban teljességgel az ellentétes véleményre tér át, amelyet tévedésnek nevez. Ezt mondja: közben én magam is merészelném ezt megengedni és így derekabb módon tévedni: nem vaktában és az istenek biztos megismerése, az ő segítségük és jótéteményük részvétele nélkül tanúsítottak tiszteletet nekik a mi őseink. Abban a mondásban, hogy melius errare (derekabb módon tévedni) láthatólag a keresztényekre mér csapást, akiknek a véleménye az isteni gondviselésről azt hangoztatta, hogy az Isten jövendő javakat ígért az őt leginkább tisztelőknek. A jelenben nem távoztatja a bajokat tisztelőitől, eltűri, hogy üldözéseknek legyenek kitéve. Caecilius azt mondja, hogy ez a vélemény is téves a gondviselésről, valamint az övé is téves; az övé azonban mégis derekabb és gyümölcsözőbb, mert a jelenlévő külső és érzékekbe ütköző vallás különös dolgait említi. Auguriis observandis (hogy megfigyeljék a madarak repülését) Az augurium-ot az avibus gerendis et circumferendis (madarakat vinni és hordozni) alapján mondták, ezt tették a háborúban foglaltoskodó hadseregek. A másik, ugyanazt jelentő szó az auspicium, ami az avium inspectio-bó\ (a madarak vizsgálata) származik. Tudniillik a pogány rómaiak vallásának része volt az, hogy az istenek akaratát a madarak megfigyeléséből ismerjék meg, s hogy így a jövendő dolgok szerencse-kimenetelét jobban 1 92
