Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

És ugyanezek azt mondogatták, hogy maga az istennő táplálkozik ezekkel az összegyűjtött dolgokkal. Innen Phaenix Colophoniusnál ezt mondják ezek a papok:

<í>iXei yap durri TTCtyKU Taura Saumarca Libenter namque illa prorsus hisce vescitur.

Mert ő ezekkel szívesen táplálkozik.

Epidaurios Aesculapium (az epidaurosziak Aesculapiust) Epidaurosz a Peloponnészoszon fekvő város, híres Aesculapius ősi temploma folytán. Hallgassuk meg, hogy mit mond róla Livius /45. könyv 28. fejezet/. Paul[l]usról, aki Görögországot bejárta:

Sycionem inde et Argos nobiles urbes adit, inde haud parem opibus Epidaurum sed inclitam Aesculapii nobili templo quod quinque milibus passuum ab urbe distans, nunc vestigiis revulsorum donorum, tum donis dives erat, quae remediorum salutarium aegri mercedem sacraverant deo,- Ezután felkereste a két nevezetes várost, Sicyont és Argost; az utóbbi ugyan nem annyira hatalmas, de híressé tette Aesculapiusnak a várostól ötezer lépésnyire álló jól ismert szentélye , amely ma már csak az elrabolt fogadalmi ajándékok nyomaival, de akkor magukkal az ajándékokkal volt tele, amelyeket a betegek ajánlottak fel az üdvös hatású gyógyszerekért az istennek, (ford. Muraközy Gyula)

Erről az Aesculapiusról azt mondják, hogy születésére nézve Messzénébe való volt, de Epidauroszban lakott, ahol az orvoslást nagy sikerrel gyakorolta, ugyanis úgy hitték, hogy ennek ő volt feltalálója. Idős arcúnak ábrázolták, hosszú szakállal, kezében göcsörtös bottal. Szakálláról Cicero és Valerius Maximus is (I. könyv 2. fejezet) beszámolnak. Dionüsziosz azt a parancsot adta, hogy Epidauroszban vegyék le Aesculapiusról a szakállat, merthogy nem illik, hogy szakállas legyen a fiú, holott az összes szentélyben az apja (Apollo) szakálltalan. Ez a Caecilius által fölsorolt pogány istenek közül egyedül volt talán helybéli isten.

Chaldaeos Belum Astartem Syros (a kéldeusok Belust, a szírek Astartet) A keleti népek két istene volt ez, s nevüket is a keletiek nyelvéből birtokolják. A Belus ugyanis a b u a dominus (úr), aztán Bal, azután, Bel, Belus. A szót először az igaz istenre és a legfelsőbb isteni hatalomra használták, később azonban a teremtett dolgok megerősödő tisztelete során a Napnak tulajdonították. Az újabb szerzők viszont ezt a nevet Nimród fiának, Ninus atyjának próbálják tulajdonítani, akit halála után a baktriaiak leigázása miatt istenné magasztosítottak s emeltek. És ebben az értelemben van itt láthatólag Minucius használatában is. De már a fentiekben bebizonyítottuk, hogy csupán a görögök és a rómaiak szenteltek fel embereket haláluk után istenekké. Viszont szerte Keleten csillagokat és a világ ragyogó testeit tisztelték

83