Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Nimbis collidentibus, tonitrua mugire rutilare fulgura ... (a fellegek összeütközésekor dörög az ég, cikáznak a villámok...) A nimbi hirtelen és zuhogó esők, szilaj széllel keverve. Livius 1. könyv. 16. fejezet, Romulusról: Subito coorta tempestas cum magno fragore tonitribusque, tam denso regem operuit nimbo, ut conspectum eius concioni abstulerit. - Ekkor, nagy villámlással, mennydörgéssel hirtelen vihar tört ki, s a királyt oly sűrű felhőkbe burkolta, hogy eltakarta a gyülekezet szeme elől... (ford. Kis Ferencné) és Vergilius Aeneis 2. ének, 113. sor Toto sonuerunt aethere nimbi ...egyre szakadt csak a zápor. (ford. Lakatos István) Az epikureusok úgy hitték, hogy az ilyenfajta esőfelhők vagy megeredt esők összecsapásából származik a ropogás, amely mennydörgést, vagyis dörgő hangot adott. A tonitru a tono-bó\ van, ami a görög Tovew-ból jön: intendo (megfeszítem), ti. hangomat és hangerőmet. A tonoból van a tonesco, amelyet Noniusnál Varro használt a Bimarchus-ia« hinc enim tonitru sonus intensus, innen tehát a tonitru megfeszített zaj. Tu ne repente caelitum altum tonitribus caelum tonescit. - Ekkor hirtelen a magas ég az égiek mennydörgésétől dörögni kezd. Fulgura fulmina - Mindkettő a fulgeo-ból, luceo, splendeo (világítok, ragyogok)', az utóbbi összevont alak a fulgimen-bői. A szerzők használata szerint az a különbség e két szó között, hogy az első a viharos időben az égen hirtelen támadt fény-jelenséget, villamast jelöl, a fulmen viszont azt a felhőkből kitörő heves erőt, mely minden vele szemben állót leterít. Ennek ellenére mindkettő az utóbbi jelentésben szokott előfordulni névátvitellel, mely az előzményt használja a következményre. Vergilius Georgica I. 488. /sk./ Non alias caelo ceciderunt plura sereno, Fulgura. S bár derűsen fénylett, villáma nyilallt el az égnek, (ford. Lakatos István) Suetonius a Domitianusban (15. fejezet) . Continuis octo mensibus tot fulgura facta nuntiataque sunt ut exclamaverit: feriat iam quem volet. - Nyolc hónapon keresztül annyi villámcsapást jelentettek neki, hogy végül felkiáltott: Sújtsa már, akit akar! (ford. Kis Ferencné) A fulment viszont elegáns kifejezésben használta Ovidius, a Keservek 2. elégiájában, 33 /sk./. Si quoties homines peccant sua fulmina mittat 71
