Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

világ formájára, ezért a legkevésbé sem tartotta szükségszerűnek, hogy valamilyen isteni erő beavatkozását tételezze. Ez Epikurosz npoTov <j;eu8os--a - első hazugsága.

2. Tehát a dolgok eredeti kezdeményeiként az atomokat tételezte fel, melyeket megosztva hasíthatatlanoknak és össze-nem-tetteknek illetve változhatatlanoknak tartott, melyek ugyan mind ugyanolyan természetűek tartósságukra nézve, ám nagyságban, alakban és súlyban különböznek. Bizonyosak gömbölyűek és ezért jóval mozgékonyabbak a többieknél, mások szögletesek, ezek könnyen összegabalyodnak egymással s tömörülést okoznak. Ám természettől fogva mindannyiukban kettős mozgás van, az egyik a súlyé, a másik az eltérésé illetve visszapattanásé. És először is egyenes vonalban haladnak, ám az atomok mégis elhajolhatnak és összekapcsolódhatnak. A második akkor következik be, amikor az atom visszapattanva összeütközik és remeg. És az ilyenfajta atomokról hitte azt, hogy ennek a világnak az eredeti kezdetei, melyekből nem csupán ez a világ keletkezett, hanem ezek által vagy a bennük lévő erő által keletkezett, mert úgy fogta fel, hogy állandóan a mozgásra való törekvésben léteznek.

3. Közelebbről Epikurosz úgy fogta fel, hogy miközben ezek az atomok e világegyetem tereiben örök időktől fogva röpködtek, véletlenül vagy a természet jóvoltából futottak össze a világegyetem e helyére, ahol most a világ van. Dupla mozgásuktól hajtva hozták létre ezt a világot, ugyanis az összekapcsolódó és összegabalyodó súlyosabb atomokból lett a föld, a könnyebbekből viszont, melyek a visszapattanástól magasra vetődtek és ezért másokkal nem sikerült kapcsolatba kerülniük, született az ég és a csillagok, azokból pedig, melyek nem tudtak olyan magasra emelkedni, a levegő. Úgy hitte, hogy ebből az összefutásból keletkeztek az állatok és az emberek magvai is, melyek méhekkel felérő levelekbe záródtak, ott megértek, kitörtek és alkották az állatokat és az embereket.

4. Ha a világ létrehozásába az isten nem avatkozott bele, annál kevésbé van jelen annak megtartásában és irányításában; innen egyáltalán nem adódik a földön isteni gondviselés, mindent a vakeset és mozgás sodor és kever. Ugyanis az, hogy a világra ügyeljenek az istenek, ez nem egyeztethető össze az ő boldogságukkal. Innen mondja Lucretius A természet 1. könyvében az 57./skk./sorokban:

Omnis enim per se dívom natura necesse est Immortali aevo summa cum pace fruatur Semota ab nostris rebus, seiunctaque longe;

Nam privata dolore omni, privata periclis Ipsa suis pollens opibus, nihil indiga nostri Nec bene promeritis capitur nec tangitur ira.

64