Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Considas A consideo vagy consido alapján, ugyanis ezt mindkettőt mondták, itt a bíró cselekedetét jelenti, mellyel az ügy megismerésére összpontosítja lelkét és testét. Róluk mondták ugyanis a rómaiak, hogy sedere - ülni, vagy considere - összeülni. Cicero az Atticushoz írt levelek IX. könyvében a 20. levélben: Iconii decem dies sedimus. - Iconiumban tíz napig üléseztünk, A Családtagokhoz . 1. könyv, 9. levél: Sedente Pompeio - Pompeius ülésezése közben, tudnillik a bíróságon vagy a senátusban.. Közelebb van azonban szerzőnk szavához Ovidius Átváltozások 13. könyv 1. sor Consedere duces et vulgi stante corona Ültek a hadvezetők, körülöttük a harcosok álltak,

(ford. Devecseri Gábor)

Suetonius: Caligula, 38. fejezet Cognoscebat autem de talibus causis, taxato prius modo summae, ad quem conferendum consederat, confecto demum excitabatur. - Ilyen ügyekben maga látta el a bíró tisztét, de előbb meghatározta az összeget, melynek eléréséig tisztségében megmaradni óhajt. (ford. Kis Ferencné)

Omnia in rebus humanis dubia, incerta suspensa (az ember életében minden kétes, bizonytalan, eldönthetetlen) Ezekkel a szavakkal kezdi elárulni Caecilius, hogy a különböző filozófiai irányzatok közül melyikhez csatlakozott, és melyiknek a tételeit tartotta elsősorban helyesnek. Tudniillik az Új Akadémikusokét, akiknek a vezetője Kameádész volt, Platón iskolájában vagy gümnásziumában tanítva. Az ő tétele az volt, hogy nem létezik az igazság biztos mércéje, amely által azt a hamisságtól el lehetne választani és fölismerni. Sem az ész, sem az érzékek, sem a képzelet, mert ezek mind csalókák. Mi tehát ebben az életben semmi biztos dologi megismerést nem érhetünk el. Az athéniek ezt a Kameádészt két másik filozófussal együtt Athénbe /helyesen Rómába/ küldték, hogy kérésükkel kieszközöljék annak a pénzbüntetésnek az elengedését, melyet rájuk a rómaiak róttak ki, mert a boiótok városát, Oroposzt elpusztították. Mihelyt ott bizonyos ideig kényszerből késlekedett, hogy műveltségét fitogtassa, a város ismertebb helyein beszédeket tartott és különböző tárgyakról értekezett. Nevezetesen az igazságról folytatott értekezést, miközben Cato és Galba, az akkori legnagyobb szónokok is hallgatták. Viszont ugyanő másnap mindazt, amit elmondott, ellentétes érveléssel kiforgatta, és az igazságot, melyet előző nap dicsért, semmissé tette, fitogtatva ezzel az Akadémiának azt a mesteri voltát, hogy mások bármit adnak is elő, azt cáfolni képes. Ez időtől kezdve a Római Birodalomban nagy számú tanult ember akadt, aki ezeknek az új akadémikusoknak nézeteit élharcosként képviselte. Közéjük tartozott még Cicero is, ahogy ez választékosán kiderül az ő Akadémiai kérdéseiből, melyeknek csak a 4.

57