Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

ablativust tesznek hozzá. Cornelius Nepos A Pausaniasban 3. fejezet 7. lap. Sed quod harum rerum nullum erat apertum crimen quo argui posset, non putabant de tali tamque claro viro suspicionibus oportere iudicari. - De mivel mindez csak terv maradt, és nyíltan semmiféle bűntettet nem követett el, nem lehetett vádat emelni ellene, s /a spártaiak/ úgy tartották helyesnek, hogy puszta gyanú alapján nem szabad bíróság elé állítani egy ilyen kitűnő államférfit... (ford. Havas László ) Cicero Verres 5, 18. Nunc te non modo hoc crimine arguo.- Most tégedet nemcsak ezzel a bűnténnyel vádollak.

Ipsius sectae homo (mint aki... az ő iskoláját követi) Ez a sequorból van, és általában egy különálló és egyedi életmódot jelent. Apuleius a Virágoskertben (4. könyv), a milétoszi kalózokról, akiket az életmódjukra szegénységük szüksége szorított. Plinius a Panegyricusban (85. fejezet) Placeat tibi semper haec secta. - Nyerje meg tetszésedet ez az életmód, azaz az élet fajtája vagy állapota. Innen átvitték egy tanítás sajátos elvének a jelölésére, ahonnan a filozófusok, teológosok szektáinak nevezik azok csoportosulását, akik egy hibás és téves tanítást fogadnak el, mely az ő véleményük. Rosszra értelmezzük. De igazából a szó középen jár. Mert a régi keresztények is szektának nevezték saját vélekedési és életmódjukat. Prudentius a Romanus-ban (125. sor) Generosa Christi secta nobilitat viros - Krisztusnak nemes csoportja lám nemessé tesz. Tertullianus az Apologeticus-ban (39) Dei secta, (40) Christiana secta. így szerzőnk a saját pogány műveltségéből és életmódjából alkalmazta itt jóként. Kétségesnek látszik nekem, hogy vajon nem az ügyvédi feladatról beszél-e.

Conserere sapientiam (modo) (megmérkőzni a bölcselettel) A sero, serui, sertum-ból van, amely azt jelenti, hogy nectere, implicare - kötni, összefonni, ahonnan a sertum a corona nexa- a fonott koszorú. A consero azzal, hogy hozzáértjük a manus-1: pugnare - harcolni, collatis ac connexis manibus contendere, azaz egymásnak feszülni és összefont kezekkel tusakodni. Innen az, hogy Cornelius Nepos a Hannibal 4-ben cum his manum conseruit, utrosque profligavit. - összecsapott velük és mindkettőjüket elsöpörte, (ford. Havas László) Innen viszik át a szellem hevesebb cselekedeteire, amikor érveit előhozza és a másik érveivel szembeállítja, és azt jelenti, hogy nagy szellemi erőfeszítéssel vitatkozni és vizsgálódni.

Obsequium A sequor-ból, a zsenge ágak hajtásáról használják elsődlegesen. Ovidius A szerelem művészeté-ben, 197. (II. 179.)

flectitur obsequio curvatus ab arbore ramus hogyha kitartó kéz görbíti, behajlik az ág is.

53