Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

A memoria a görög pewo támadást intézek-bö\ jön. Ennek a praeterituma latin szokás szerint memini, mint a fallo-bői fefelli, a pago-ból pepigi. Ennek a memini-nek a végét leszakítván és levágván lesz a memor, memoria az a képesség, amellyel a dolog megismerésébe berontunk és behatolunk. Gyakran az észnek azt a tevékenységét jelöli, amellyel, miután a dolog megismerésébe eljutott, ugyanazt őrzi, mint ahogy a mi szerzőnknél is. Cornelius Nepos az Atticus-ban (11. fejezet, 5.) Immortali memoria percepta beneficia retinebat. - Ha valamilyen jótéteményben részesült, élete utolsó percéig emlékezett rá. (ford. Havas László) Ugyanő: Maxima post hominum memoriam classis est devicta. - Emberemlékezet óta a legnagyobb hajóhadat győzték le. (ford. Havas László)

A recensere a censeo-ból van, mely elsődlegesen a tehetősségek és javak megbecsülését jelenti. Ismert a rómaiak szokása, mely szerint a censorok megbecsülték az összes polgár tehetősségét. Maguk a polgárok vitték ugyan javaikat a becslésre, de a hivatalnokok megbecsülték, hogy azokat esetleg a jogos ár alatt vitték-e oda. Ha valamit mellőztek, a censorok kényszeríthették őket, hogy azt is vigyék be. Innen vitték át a senatusban mondott bármilyen dologról mondandó véleményre, s végül a gondolás és megítélés általános jelentésére ment át. A keresztények úgy gondolták, hogy kötelességük egymást emlékezetben tartani. Innen Cyprianus gyakran így zárja levelét: Óhajtom, hogy mindig jó egészségben legyetek az Úrban és bennünket emlékezetben tartsatok. Tertullianus, A keresztségről: Csak annyit kérek, hogy kérelmeitekkel együtt a bűnös Tertullianusról is emlékezzetek meg. így használja Minucius Octavius esetében.

Affectio hominis inhaesit (lelkesedés töltött el) Az adfectio az szeretet crropyr). Fiáról írja az egyik feliratban valaki Grutemél 459. lap. ob adfectionem ac pietatem in se (az iránta mutatott szeretet és kegyesség miatt). Tacitus. Évkönyvek 4. 15. Laetas inter adstantium adfectiones. - A hallgatók nagy örömmel fogadták, (ford. Borzsák István) A haereo a hajózásból vett szó, mert ezt mondják a hajóról, hogyha sekély vízbe került és a Syrtis fövenye körbeveszi, így megáll, hogy haerere. Innen különféleképpen átviszik arra, hogy beágyazódni, juggeni, kételkedni. Szerzőnk láthatólag az eredeti jelentésre tekintett, mintegy úgy, hogy lelkembe bevésődött és innen elmozdítani, kivetni nem vagyok képes.

Decursa sunt (rég letűnt) A curro-ból. Ez a szó magában való cselekvést jelez és ezért valójában intranzitív, úgy, mint az ambulare, sétálni. Az összetett alakjairól is nyilvánvaló dolog ez; ezek mindannyian semleges jelentésűek és szerkesztésűek az egy decurrere

32