Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
et Hamilcarem duces accersunt Carthaginienses, pugnant cum Attilio sed iterum vincuntur, tum de pace cum Romanis agunt sed incassum ob duriores conditiones ab Attilio Regulo propositas. Denuo pugnant inter se et Xanthippo duce Lacedaemonio in auxilium advocato Carthaginienses, vincunt et universum exercitum Romanum delent et ipsum ducem Attilium captivum Carthaginem ducunt ubi deinceps durissime est habitus. (126r) - A karthágóiak megszerezték maguknak Hasdrubál Bostart és Hamilcart, ezek harcolnak Attiliusszal, de újból legyőzik őket. Ekkor a békéről tárgyalnak a rómaiakkal, de hiába, mert Attilius Regulus az elvártnál keményebb feltételeket javasolt. Ismét összecsapnak egymás között, és miután a karthágóiak Xanthipposz spártai vezért segítségül hívták, győznek és az egész római hadsereget elpusztítják, s magát a vezért, Attiliust fogolyként Karthágóba viszik, ahol azután ádáz módon bántak el vele. Következő példánkban a szemléletesség a harcos múltú magyarság világában gyökerezik, képei nem a római harcmodor valóságából valók, de hallgatósága a következőket bizonnyal jobban el tudta képzelni: obiectu corporum suorum hostes ab ingressu arcis arceant donec ruinam illam reparare possint eundemque locum diligentiori longe inposterum custodia servare. (185r és v) - testük odavetésével az ellenséget távoltartják a várba való behatolástól, amíg azt a romlást helyreállíthatják, s ezt a helyet a továbbiakban jóval figyelmesebb őrizettel tartják meg. Az alábbiakban nyelvhasználatának néhány klasszikustól eltérő sajátosságára mutatunk rá. A középfokú mellékneveket rendszeresen -i tövűekként ragozza. Példáink singularis ablativusban állnak: a priori, a posteriori, seriori aetate (12r), capite superiori (26v; kétszer), in posteriori (34v), maiori specie (39v) aetate provectiori (41r), subtiliori corpore (43r), in epistola posteriori (43v), in priori parte (53v) stb. Az ilyesfajta kifejezések olyan egyértelműek az egész munkában, hogy szinte úgy tűnik, erre az időre elhomályosult már az a klasszikus szabály, hogy a középfokú melléknevek mássalhangzós tövűek. Bizonnyal a későbbi nyelvállapotot tükröz pl. az is, hogy doceo passivumát rendszeresen használja (docebatur, doceri). A klasszikusban megszokotthoz képest olykor bizonytalan nála a latin nyelvtani terminológia használat. Pl.:- diminutivumot használ iterativum helyett- praeteritumot használ perfectum helyett, néha a görög perfectumra is! 19
