Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

ennél a világnál felsőbbrendü és ettől el van különítve, aki mindezt így rendelte, irányította és még ma is formálja.

Et mensem vide ut Luna auctu, senio, labore circumagat (nézd a hónapot, hogyan határozza meg a holdtölte, a holdfogyatkozás és a hold pályája?) Ismert dolog, hogy a hónap abból az időből áll, amely aközben telik el, hogy a Hold a Nap körül az egyik ponttól ugyanarra a pontra visszatérve azt letölti. Közben megfigyelhető, hogy a Hold arca növekszik, megtelik és ismét eltűnik. De hogy ez a gyengülés mit jelent, tüzetesebben el kell mondanunk. Az elgyengülés itt az etcXeiums vagy holdfogyatkozás, amikor a közéje és a Nap közé jutó Föld nem engedi, hogy a Nap sugarai behatoljanak a Holdra. Elhalványul ezért a Hold és nem ragyog és ekkor a régiek azt mondták, hogy szenved és kínlódik a Hold. Innen Vergilius a Georgica-ban /II. 478/:

Defectus solis varios lunaeque labores.

mért fogy a Nap, Hold mért kerekül fenn váltakozólag;

(ford. Lakatos István)

Ám a régi pogányok azt hitték, hogy számos oka van ennek a fogyatkozásnak. Azt gondolták ugyanis, hogy ebben az időben a boszorkányok mágikus énekekkel vonják el helyéről a Holdat, hogy velük küzd és ezért ugyanezek a régiek szokásba hozták, hogy ekkor rézdobokkal hatalmas zajt csapjanak és kiáltozzanak, hogy a bajba került Holdnak segítsenek. Erre a szertartásra régi szerzők számos helye utal Seneca a Hippolitusban (Phaedrában): Tractam Thessalicis carminibus rati Tinnitus dedimus tu fueras labor.

thessal bájdal-igék bűvölik - ezt hivénk s csörgőt csattogatánk, ám te valál baja.

(ford. Ruttner Tamás)

Augustinusnál a szerző a De rectitudine conversationis (A helyes megtérés) 9. kötetében: ne legyen senki, aki kiabálni kezd, amikor a Hold elhomályosodik, mivel meghatározott időkben Isten parancsára homályosodik el. Ez a szokás és szertartás a pogányoktól a keresztényekhez is eljutott és hosszasan megmaradt közöttük. így még a 12. században is Burckardus Wormaticus, aki Németországban volt püspök, a Dekrétumok 12. könyvében azt írta, hogy azokra, akik hasonló kihágásokat követnek el, két év bűnbánatot szabjanak ki: Amennyiben megtartottad a pogány hagyományokat, hogy kiáltásaiddal az elgyengülő Holdat segítsd és ragyogását visszaállítsd, ha ezt tetted, két éven át a törvénytől előírt ünnepnapokon gyakorolj bűnbánatot.

186