Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
0eoii 8' ei8cü? e^o|J.oia)8r|CTeTai GetoeoT igitur ut apparet, omnium documentorum maximum, nosce te ipsum. Qui enim seipsum cognoverit, Deum etiam cognoscet. Qui vero Deum cognoverit, ei similis fiet vel in similitudinem eius formabitur. - Tehát, ahogy ez látható, minden tanítás közül az a legnagyobb: ismerd meg magadat! Aki ugyanis önmagát megismerte, az megimeri Istent, aki pedig Istent megismerte, hozzá hasonlóvá lesz, vagyis az ö hasonlatosságára formálódik. Nec possis pulcre gerere rem civilem nisi cognoveris hanc... - E világi külső eletet sem fojtathattya valaki alkalmatossan ha tsak ennek a világnak, a mely nekünk minnyajunknak koz lakó hellyünk szerzőjét vagy urat nem esmeri A mundus nevét a mundo, mundare-bő\ kapja: a teljes választékosságból és szépségből. így írja Plinius a Természet története 2. könyve 2. fejezetében: Quem Kocrpov Graeci nomine ornamenti appellaverunt, eum et nos a perfecta absolutaque elegantia mundum. - Azt, amit a görögök a dísz nevével Koa\ios-nak neveztek, azt mi is a teljes és tökéletes választékosságról mundusnak. Cicero Az istenek természete 2. könyv 62. fejezetében így írta le a mundus-t (világot) . Est communis quasi deorum atque hominum domus, aut urbs utrorumque - ... mint az istenek és emberek közös háza, vagy mindannyiuk városa, (ford. Havas László) Ez van legközelebb Octavius ezen felfogásához, ha nem teljesen ugyanaz. A tétel értelme világosabb kifejtésben ide torkollik: nem lehet senki jó polgár, ha istentelen. Ezt a tételt nem is olyan régen tagadta Petrus Baelius Az üstökösökről írt könyvében, ahol sok érvvel azt akarta előadni, hogy derék és hű polgár lehet valaki, még hogyha istentelen is. És ugyanott sok szóval bemutatta, hogy milyen lehetne az istentelenek eljövendő állama, de az ő érveit szétzúzta és megcáfolta Johannes Franciscus Buddeus A babonáról és istentelenségről írott könyvében. Praecipue cum a feris belluis hoc differamus quod illa prona (Mert leginkább abban különbözünk a vadállatoktól, hogy míg azok meggörbedt...) Ez a fordulat már csak azon az alapon is felkelti az olvasó figyelmét, hogy, úgy látszik, ellentmond a nyelvtani szerkesztés szabályainak. A vonatkozó névmásnak ugyanis meg kell egyeznie főnevével nemben és számban. Ez a nembeli megegyezés azonban itt nincs meg, mivel a ferae beluae a nőnemhez, az illa prona viszont a többes szám semlegeshez tartozik. Tehát Minucius nem mentes a hibától, hiszen így írta, mégis fel lehet hozni valamit a mentségére. Méghozzá azt, hogy túlságosan Ovidius ismert soraira figyelt lelkében, amikor ezeket írta: Átváltozások, 1. könyv 2. mese / 84. skk./: Pronaque cum spectent animalia caetera terram 181
