Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Os homini sublime dedit caelumque videre Jussit, et erectos ad sidera tollere vultus.

Minden egyéb állat letekint görnyedten a földre, embernek fölemelt orcát és adta parancsát, hogy föl a csillagokig pillantson, az égre tekintsen.

(ford. Devecseri Gábor)

A szavak Ovidiusnál meglévő semleges nemét nem akarta a megváltoztatni, de mivel a feras beluas után más főnevek (pecorum és animalium) következtek, így semlegesben halmozta a mellékneveket illetve jelzőket is. Jobban ügyelt a fejezet végén: quaedam animalium loquor - bizonyos állatokról beszélek.

Nos quibus vultus erectus... -- ... ignorare nec fas nec licet ingerentem (... addig nekünk tilos és lehetetlen is figyelmen kívül hagyni ...) Simább és, hitem szerint, helyesebb lett volna a szerkesztés, ha ez lett volna: nobis ignorare nec fas, nec licet. Az ilyen módon megszakított és megtört mondással mintegy azért szokott élni Minucius, és ezt azzal is lehet magyarázni, hogy ne ott legyen, amire vonatkozik, hanem hogy teljesen eltávolítsa attól.

Kezdi előhozni a régiek azon igen ismert érvét, amelyekkel ők azt akarták bemutatni, hogy az emberek kötelesek az isteni dolgok megismerésére, az Isten tiszteletére, valamint a mennyei élet és boldogság óhajtására. Ezt onnan fejtették ki, hogy egyenes állású az ember s ezért úgy van megalkotva, hogy alkalmasabb legyen a fentebbi dolgok vizsgálatára és az irántuk való törekvésre, mint a földi és lába alá vetett dolgokéra. Ezt emelkedett verssel, és - ahogy mindent szokott - választékosán fejezte ki Boethius A filozófia vigasztalása 5. könyvében /5. fejezet/:

Unica gens hominum censum levat altius cacumen Atque levis recto stat corpore despicitque terras.

Haec nisi terrenus male desipis, admonet figura,

Qui recto caelum vultu petis, exserisque frontem,

In sublime feras animum quoque, ne gravata pessum Inferior si dat mens, corpore celsius levato.

Egy faj jár-kel emelt fővel csak a földtekén: az ember;

Könnyeden áll egyenest, a tekintete elszakadt a földtől.

182