Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
keresztény közösség, mint a pogányok közössége. Tehát az ő intézményeiket nem is keverhették össze, nem is kellett nekik. Egyébként nem kellett volna nekik szükségszerűen, a pogány vallást elhagyván, a keresztényre áttérni. Non floribus caput nectitis (nem övezitek halántékotokat virágfűzérrel) Népe szokásából ismét alkalmat keres a rágalmazó Caecilius, hogy kinevesse a keresztényeket. A pogányok ugyanis különféle lombokból és virágokból szőtt koszorúkkal szenvedélyesen éltek életük egész folyamán s ezer alkalomból. Általában a virágok, meg a belőlük font koszorúk a régieknél a nyilvános öröm s ünneplés jelei voltak, így ezek használatát megtalálod minden alkalmommal, melyben öröm vagy bizonyos ünneplés szerepel. így a lakomákon a lakomázók fejét koszorúkkal övezték, részben a fényűzés és az élvezet növelésére, részben azért, hogy elnyomják a bor gőzölgő páráját. Ezek különben gyorsan a fej fellegvárába emelkedtek s az ész felfogóképességét ottan elgyengítették. Az volt ugyanis a régi természettudósok felfogása, hogy - ha az élvezetes virágillatot széltében-hosszában a test körül sőt a testben elhintették, akkor azok a járatok eldugulnak, melyeken a fejbe szállhatnak azon bizonyos boros lehelletek és párolgások. A lakomákon kívül a menyegzők is koszorúkkal voltak látványosak. Mert nem csupán a vőlegények és menyasszonyok fejét övezték menyegzői koszorúkkal, ezeket Martialis Veneris serta (Venus fonadékai) néven nevezi, hanem az egész háznép, a menyegzőre meghívott minden vendég, a házban szolgálók, mindannyian füzérek szépségével díszítetten jelentek meg, sőt a nászágy is virágokkal volt beszórva, az egész ház olajfától és babértól illatozva pompázott. Azután a koszorúkat minden olyan ügyben is használták, valahányszor jutalmakat osztottak ki kiváló cselekedetekért, pl. a diadalmeneteken s a győzelem ünneplésekor. Ezért a hadvezérek, a seregek parancsnokai, a katonák elöljárói, kik háborúból győztesen tértek haza, fejüket babérral övezve vonultak be, katonáik pedig, akiknek bátorsága folytán a győzelmet szerezték, szintén babérkoszorúkkal pompáztak. A görögök négy különböző versenyküzdelmén a különféle győzteseknek ugyanennyi féle tiszteletkoszorút helyeztek kilátásba. Az olimpiai játékok olajágból valót, a püthóiak részben a Iuppitemek szentelt tölgyfáról részben Apollo babérjáról fontat. A nemeai versenyküzdelem zellerkoszorúzással pompázott, végül az iszthmoszi a magáét fenyőről fonta. Ezen felül a költői és szónoki műveltség számára is megvoltak a koszorús és virágos jutalmak. Innen mondták azt, hogy poetae laureati - babérkoszorús költők. De a polgári használat mellett, úgy találjuk, hogy egyházi használatban is szolgáltak virágkoszorúk. Ugyanis nemcsak az istenek és istennők képeit díszítették így, különösen azokon a napokon, melyeket az ő megbecsülésüknek és tiszteletüknek szenteltek, hanem a megkoszorúzott istenekhez 151
