Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
ház ura az áldozati lakomákat falatozgatta a papokkal. így írja Theophrasztosz a Jellemrajzok 23. fejezetében. Azt mondja, hogy szabad emberhez méltatlan jellem az, aki a föláldozott állat összes húsát, kivéve azokat, amelyekből az áldozati lakoma készült, ctTroSiSoaTca venderet - eladja és fitymálóan nem készít ezekből szent lakomát. Caecilius azt mondja, hogy efféle áldozati lakomákon a keresztények nem akartak részt venni; és helyesen is, mert ettől eltiltotta őket Pál apostol. Többek között 1. Kor.8 és 10., lásd a helyet. A dolog értelmét Octavius adja elő a 38. fejezetben. Lásd a helyet. Az ilyesfajta áldozati lakomák anyagát eiőwXoOuTov idolis sacrificatum -bálványoknak áldozott-mk hívták, az eiSwXov (kép) és Gueiv -bői (füsttel illatosítani)-, ebből álltak régen az első emberek áldozatai, később azonban azt jelenti, hogy áldozati állatok feláldozásával mutatni be áldozatot az istenekének. Márpedig Caecilius arra utal ezekkel a szavakkal, hogy praecerptos cibos et delibatos altaribus potus abhorretis - irtóztok... az áldozati ételekből és italokból, amelyeknek egy részét oltárinkon ajánlottuk fel, hogy a keresztények féltek részt venni az ilyesfajta áldozati lakomákon, melyeket a bálványoknak áldozott anyagokból készítettek. És helyesen is mondja ezt Caecilus, ugyanis a kesesztényeknek tiltva volt ezekből enni, mindenekelőtt a jeruzsálemi zsinattól (Apcsel 15:29), ahol felszólítják a keresztényeket: auexecröai eiScoXoOuTiov. - tartózkodjanak mindattól melyet az isteneknek áldoztak fel. Ugyanezt az utasítást megismétli Pál apótól 1. Kor. 10: 21.-ben: ou SuvaaOe Tronpiov Kupiou mveii' Kai Trorripiov Saipiovicov. ou SuvaaOe TpaTre£r|S Kupiou geTexeiv Kai TpaTTeíris Saipoviwv. - Nem ihatjátok az Úr poharát, és az ördögök poharát. Nem lehettek az Úr aztalának, meg az ördög asztalának részesei, (ford. Károlyi Gáspár) Kétségtelenül innen származik, hogy a pergamoni és thiatirai egyház angelusait /követeit/ súlyosan elmarasztalják, komoly fenyegetéseket hozzátéve, azért, mert megengedik, hogy soraikban olyanokat is lehessen találni, kik bálványoknak áldozott dolgokat ettek. Hogyha ennek az apostoli tiltásnak okait vizsgáljuk, azonnal azt találjuk, hogy ez nem azért történt, mintha az ilyesfajta, a bálványok templomában föláldozott húsokba, míg fölajánlották őket, valami tisztátalan szállt volna bele, ami azt beszennyezte, összemocskolta s így átkozottá tette volna, ugyanis az apostol nem mondja a bálványnak adott áldozatról, hogy valami efféle történik vele. 1 Kor. 10:19. De e tilalom értelmét bölcsen fogta össze Octavius Caecilius ezen gyalázkodására adott feleletében: 38. fejezet, 80. lap. És jóllehet, minden, ami születik, mint az Isten sérthetetlen ajándéka, semmilyen módon nem romlik meg: távoltartjuk mégis magunkat, nehogy valaki azt gondolja, hogy vagy engedünk a démonoknak, akiknek áldoztak, vagy szégyelljük vallásunkat. Egyszóval a keresztények ezekből azért nem ehettek, mivel ez a bálványimádás átkozott szertartása volt, és hogyha részt vettek volna ezekben, akkor a bálványimádó tisztelet vádlottjává is lettek volna. Azután más volt az egyházban a 150
