Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
tárházából, beleértve a töredékeket, grammatikai műveket, egyházatyákat stb. Elég csak a szójegyzékben felsorolt antik szerzők sokaságát számbavenni, vagy bárhol belelapozni a műbe és megnézni a felsorakoztatott párhuzamokat. Figyelemre méltók stilisztikai észrevételei, elsősorban az alakzatokat elemzi, a szakszavakat görögül vagy latinul használja, de többnyire meg is magyarázza miről van szó, pl. mortalitas per metonymiam abstracti pro concreto pontitur" (107v ; XXIII. caput eleje): (a mortalitas ( halandóság) halandó emberek értelemben áll.) stb. Minucius Felix olvastatása rendkívül tanulságos teológiai szempontból. A kutatásra vár, hogy tisztázza szerzőnk viszonyát a műben kirajzolódó keresztény dogmatikai tanokhoz. Azt maga is szem előtt tartja, hogy Minucius hogyan viszonyul a többi egyházatyához (az elején kronológiailag is elhelyezi őt, hogy aztán egyértelmű legyen, kik lehettek elődei, kik kortársai, illetve követői). Érdekes, ahogyan szerzőnk nézi a korai keresztény egyházat, s annak későbbi alakulását akár elmélet, akár liturgikus gyakorlat szempontjából, mennyire érvényesül magyarázataiban a korabeli református egyház álláspontja egy-egy kérdésben, mi a viszonya a korai eretnekekhez illetve a katolikusokhoz stb. Vizsgálni lehet az általa felhozott bibliai helyeket is. Sajátos téma lehet: Sinai és a zsidók, a munkában szintén elég példát találunk nézeteire, szerzőnk az elvárható józan álláspontot képviseli. Az enciklopédikus mű egyik legizgalmasabb területe az antik filozófia. Úgyszólván teljes filozófiatörténet bontakozik ki a kommentár lapjain: a filozófuséletrajzokat általában annak kifejtése követi, hogyan viszonyul az illető "pogány" filozófus Istenhez, lehet-e felfogásából valamifajta anonim keresztény vonást kiemelni, mint azt legtöbb esetben az egyházatyák is észrevették. Ugyanakkor maga Sinai is állást foglal egyes szerzők esetében. Itt említjük meg, hogy az antik filozófiára vonatkozóan mértékadónak tekinti, s szinte mindenkinél idézi Cicero: De natura deorum (Az istenek természete) c. művének a görög filozófusokra vonatkozó megállapításait. E területen elsősorban az lehet a vizsgálódás tárgya, mennyiben tér el Sinai egy-egy egyházatya, vagy éppen a később általánossá vált "hivatalos" egyházi állásfogalalástól, mondjuk Szókratész, Platón, Arisztotelész, Epikurosz, a szkeptikusok vagy épp a későbbi nagy keresztény filozófusok, pl. Augustinus esetében. A műből tanulmányozható az antik mitológia és vallástörténet szerteágazó színes világa, persze nem feltétlenül rendszerben, hanem céljainak megfelelően sajátos csoportosításban, 14
