Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

tanítására utalva azzal mentegette, hogy a lopásra végzet vezette. De a filozófus erre azt válaszolta, azt is a végzet akarja, hogy ezért elpüfölődj.

Mivel Caecilius úgy gondolta, hogy a keresztények az ő és számos filozófus véleményével megegyeznek, olyannak állítják a végzetet, hogy az emberi cselekedeteket irányítsa, és őket ide-oda hajtsa, joggal megragadhatta innen az alkalmat, hogy eltérítse a keresztényeket, mintegy elfogadhatatlanokat és önmaguknak ellentmondókat, mivel úgy tartják, hogy a halandókra ezen élet után büntetések és jutalmak várnak. Mert valójában hogyha a végzetet önmagában vesszük, és végeredményben minden bűn és bármely érdem erre megy vissza, nem lesz méltó sem jutalomra, sem büntetésre ezután a tett e részről. Hogy pedig az isteni akaratot az emberi cselekvések körül forgolódónak említi, s azt hogy a keresztények úgy hiszik, az ő elhatározásából és akaratából történnek és folynak a dolgok, nyilvánvaló, hogy a tanítás az eleve elrendelésről, a döntésről és az örök kiválasztásról a keresztény egyházban már akkor életben volt.

Sine corpore. Hoc quod sciam neque mens, neque anima neque vita est (... test nélkül, a test, tudomásom szerint, nem értelem, nem lélek, de nem is élet.) Itt Caecilius az epikureus és platóni filozófia tételeiből érvel. Epikurosz ugyanis úgy hitte, hogy semmi sem létezik a testen kívül, nem létezik semmilyen tiszta és a testi nehézségtől teljességgel különálló szellem. Sőt úgy gondolta, hogy még a legfelsőbb istenekhez sem juthat el semmilyen érzékelés, előrelátás vagy gyönyör, amennyiben nincs testük. Innen beszél így Epikurosz felfogásából kiindulva az az epikureus Caius Velleius Cicerónál: Az istenek természete 1. könyv 12. fejezetében: Quod vero sine corpore ullo deum vult esse, ut Graeci dicunt aoco/iaTOU, id quale esse possit intelligi non potest, careat enim sensu necesse est, careat etiam prudentia, careat voluptate,- Ami pedig azt a nézetét illeti, hogy az istent testetlennek szeretné feltüntetni (aszómatosznak, ahogy a görögök mondják), el sem lehet képzelni, hogy az milyen lehet. Mert ebből hiányoznia kell az érzékelésnek, hiányoznia az előrelátásnak, és hiányoznia az örömnek... (ford. Havas László) Ugyanő a 13. fejezetben: Cum autem sine corpore idem vult esse deum, omni illum sensu privat etiam prudentia. - ... amikor azt akarja, hogy az istennek ne legyen teste, megfosztja őt minden érzékeléstől, még az előrelátástól is. (ford. Havas László) De a platonikus filozófusok is, akik jóval észszerűbben filozofáltak, mint az epikureusok, abban a véleményben voltak, hogy az összes értelmes lélek el van látva testtel, jóllehet finomabb levegőszerűvel s áttetszővel. És hogy ilyesfajta hártya nélkül külön nem létezhetnek. Ok innen két részre osztották a lelket: értelmes képességre, amelyet vousnak (ész) neveztek, és érzékelő képességre, vagy lélekre, amelyet (jjuxri-nek (lélek) mondtak.

140