Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
És hogy ez utóbbit veszi körbe a test és az érzelmek különféle módon befolyásolják. Ezért látszik Caeciliusunk erre utalni, nec mens: sem az ész. Az ő véleményük alapján szólt Vergilius, amikor az, Aeneis VI. könyvében /735-38; 745-47./ ezt mondta: Quin et supremo cum lumine vita reliquit Non tamen omne malum miseris nec funditus omnes Corporeae excedunt pestes: penitusque necesse est Multa diu concreta modis inolescere miris... Donec longa dies perfecto temporis orbe Concretam exemit labem purumque reliquit Aethereum sensum atque aurae simplicis ignem. Sőt, ha az élet lángja lehunyt is már, a szegénytől minden testi baj és kórság nem száll el egészen akkor sem, belemarta magát ugyanis csoda-módra s mélyen a hosszú idő folyamán lelkűkbe a sok szenny.- míg minden szennyet az évek körforgása ki nem rostál, csak egy éteri érzést és egy mennyei, egyszerű szikrát hagyva szivünkben. (ford. Lakatos István) Ebből a platóni véleményből a régi keresztény egyházatyákhoz is eljutott ez a felfogás, és sok volt közöttük, akik azt mondták, hogy a testtől elválasztott lélek nem részesülhet érzékelésben vagy valamifajta gyönyörben, csak ha teste van, jóllehet finomabb és a látás elől könnyen rejtve maradó. Ebben a fölfogásban volt Origenész és mások. Quis unus ullus ab inferis vel Protesilai sorte remeavit (... akad-e egyetlen ember is, aki Protesilaushoz hasonlóan engedélyt kapott volna arra hogy,... visszatérjen az alvilágból) Új érv, amivel Caecilius a keresztények feltámadásról való tanítását támadja. Elteljedt a pogányok között, hogy ezt a keresztények szemére vessék. Lactantius VII. könyv, 22. fejezet, 10. rész: Nobis de resurrectione adfirmantibus et docentibus illud opponitur tot iam saecula transierunt, quis umquam unus ab inferis resurrexit, ut exemplo eius fieri posse credamus. - Miközben mi a feltámadást állítjuk és tanítunk róla, azt vetik szemünkre, hogy már annyi század eltelt, ki volt valaha, akár egy is, aki föltámadott volna az Alvilágból, hogy a példáján elhiggyük, hogy ez lehetséges. 141
