Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
emleget Marcus Antoninus császár életrajzában egy bizonyos Cornelius Fronto rétort, ki ennek a császárnak tanítója volt. Több mint valószínű, hogy ez volt az a cirtai Fronto, akinek most a keresztények vérfertőző ágyasságáról szóló beszédét Caecilius idézi. Incestae libidini ebrietatis fervor exarsit (a részegség felszította a fajtalan kéjelgés vágyát) Az értelme ez: ad incestam libidinem ebrietate calefactum corpus exarsit. - Testük a részegségtől hevülve föllángolt a vérfertőző bűnös vágyra. Az ebrietatis fervore-ben ugyanis névátvitel van: elvont a konkrét helyett, mint ahogy azokban a szavakban, hogy convivium caluit, azaz convivantes incaluerunt (a lakomázók felhevültek). Szokásos beszédfordulat ez a latin szerezőknél, mivel az ardeo igét, amelyet erdetileg conflagrare (fellobbanni) értelemben alkalmazzák a heves és legyőzhetetlen szerelemre, amint Vergilius a 2. ecloga 1. sorában: Formosum pastor Cory don ardebat Alexin. Lángol a bájos Alexis után Cory dón, a gulyásuk... (ford. Lakatos István) Horatius az Ódák 4. könyv 9. 13. sk. Non sola com(p)tos arsit adulteri crines... ...más asszonyszemélyt sem hagy hidegen, ha lát göndör legényt... (ford. Bede Anna) Impudentibus tenebris (a szégyentelen sötétség leple alatt) a tartalmazó a tartalmazott helyett: ugyanis azért nevezi szégyentelennek a sötétséget, mert ebben kedvelik többnyire az emberek, hogy minden szemérmüket levetkőzzék. Prudentius a Mindennapi himnuszban, (II. 21. skk.) megfelően ír valaki ellen: Versuta fraus et callida Amat tenebris obtegi Aptamque noctem turpibus Adulter occultus fovet. A hitszegő, álnok csalás Sötétbe szívesen bújik S az ocsmányoknak éjjelét 126
