Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Et qui hominem summo supplicio pro facinore punitum - Aki azt mondja a keresztyenekről, hogy ők egy gonoszságáért gyalázatos halállal meg ölettetett embert ismét hogy a halált okozo keresztfákat imádnák s ez az ő isteni tisztelete, az illyen ember eppen, tsak ollyan isteni tiszteletet tulajdonit ő nekik amitsodas az ő gonosz és el vetemedet eletekhez illik: hogy tudnillik ők ollyan gyalázatos dolgokat tisztelnek a mitsodasra magok is menendők vagy a mit erdemlenek magok is. Caecilius két gyalázatos dolog tiszteletét veti szemére ezekkel a szavakkal a keresztényeknek. Először is, Jézus Krisztusét, akit keresztre feszítettek, azután, a keresztekét, amelyekre egykor a szennyes bűnt elkövetetteket szokták fölfüggeszteni, hogy bűntetteikért meglakoljanak. Ami az elsőre vonatkozik, ez a pogányok szájából gyakran elhangzó elmarasztalás volt az első keresztények ellen. Lukianosz a Peregrinus halála című könyvecskéjében ezt mondja. Tov \ieyav youv eireivov en creßwaiv avOpanrav, tov ev tt| TTaXaiorivri avcKTKoXumare VTa: Itaque magnum illum hominem colunt, qui in Palaestina cruci adfixus est. - így azt a híres nagy embert tisztelik, akit Palesztinában keresztre feszítettek. Celsus is így mutatja be a keresztény tanítómestert, vagy a tanítványt Origenésznél (Celsus ellen) IIujTeucrov óv eioir|youp.ai om, toutov eivai úiov 0eou, Kav r| SeSepevos arri|iü)TaTa, f| KCKoXaope vos aiaxiOTOL - Crede esse de quo te doceo Dei filium quamvis ignominiosissime vinctus sit, et turpi affectus supplicio. - Hidd el, hogy az, akiről téged tanítalak, az Isten fia, bár a leggy alázatosabban megkötözték és förtelmes büntetéssel bántak el vele. Ennek a vádnak az adta meg az alapját, hogy már kezdettől megvoltak a keresztény igaz névnek, továbbá a tiszteletnek és Jézus Krisztus tiszteiének és imádásának követői. Azok viszont őt egy bűnös embernek s bármiféle isteni természetű kötődés nélkülinek tartották, hogy a földön élt, továbbá, hogy halálra adták valami saját bűne miatt: Innen sértődötten egy keresztre feszített ember tiszteletét vetették szemükre. Már Pál apostol korábban (1. Kor 1) azt írta, hogy a görögök a keresztet ostobaságnak tartják. Másodszor, hogy a keresztények gyalázatára hozták fel a keresztek tiszteletét, ezt így fejezi ki Caecilius. Crucis ligna feralia eorum caerimonias fabulantur (aki azt állítja, hogy istentiszteletük tárgya egy olyan ember, akinek... halálos keresztfa...) A feralis a ferendo (vivés) alapján; innen volt a rómaiak között egy ünnep, amelyet Feraliának neveztek és azért hívták így, mert akkor lakomákat vittek (ferrent) a sírokra azok, akiknek joga volt ott az ősök tiszteletére áldozni. Erről az eredetről Ovidius is tanúskodik (Római naptár, II. 569. sk.) Hanc, quia iusta ferunt, dixere Feralia, lucem 120
