Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Diagoras Melius A kéziratban Milesius (milétoszi) van, és néhány egyházi író mint Eusebius, Chrysostomus, Theodoretus így nevezték őt tévesen, úgy hogy nagyon kétséges lehet, hogy vajon a másolónak vagy a szerzőnek kell-e tulajdonítani ezt a kéziratban előbukkanó olvasatot. Bárhogy is van, ez a Diagorász Mélosz szigetén született az Égei-tenger Küklászainak egyikén. Superstitiosus - Babonás volt kezdetben túlságosan a hagyomány szerint ez a Diagorász, ám de mikor valaki egyszer tolvaj lássál elvitte egy költeményét és esküt téve tagadta ezt, azért mert az illetőnek semmi baja nem esett, ő az istentelenségig elfajult, s a régiek elmondják, hogy azt, hogy nincs isten, az írásaival is védelmezte. Innen a régiek között hirhedett emlékezetű. Jóllehet ezt a foltot néhányan megkísérelték róla letörölni, mégis valószínű, hogy ő valóban tagadta az istenségnek akár a létét, akár éppenséggel a gondoskodását, mivel Démokritosz nézeteit, aki azt állította, hogy nem létezik csak a test, elfogadta. Ezért a0€OTT]TOS' (istentelenség) vádjával bevádolták, s Athén városából elmenekült, az athéniek pedig egy talentumot ajánlottak fel, ha valaki őt megöli, kettőt viszont, ha valaki őt Athénbe élve visszahozza. Lásd Suidast, a címszó alatt és Cicero helyét. Az istenek természete 3. könyv 37., aki azt is elmondja, hogy ebben a menekülésében Korinthosz felé hajóval utazva hogyan árulta el gazságát. Szállítói ugyanis a rossz időjárás viharától megrettenten azt mondták, hogy ez nem jogtalanul történik velük, hiszen őt ugyanerre a hajóra befogadták. Megmutatta nekik, hogy ugyanezen az útvonalon sok más hajó is kínlódik, s megkérdezte, hogy úgy hiszik-e, hogy ezeken a hajókon is Diagorász utazik. Lásd a helyet! Cui Atheon cognomen apposuit antiquitas (akit az ókor istentelennek nevezett el) Szokatlan beszédmód, mert a szokásos szerkesztésmód szerint azt kellett volna mondani, hogy cui Athei cognomen apposuit. Ám ez a szólás nem hibás, s ezt serényen védi a szakértő grammaticus Aulus Gellius az Attikai éjszakák 15. könyvében, 29. Azt mondja, hogy a beszédben ez a két forma eléggé ismert és használt: Mihi nomen est lulius - és Mihi nomen est Mio. A harmadik új változatot, Herculesre, megtaláltam Pisónál az Évkönyvek 2. könyvében. Piso szavai ezek: Lucium Tarquinium collegam suum, quia Traquinium nomen esset, metuere, eumque orat, uti sua voluntate Romam contendat. - Lucius Tarquiniustól, hivatalnok társától, mivel Tarquinius volt a neve, féltek, ezért kéri, jóindulatból menjen Rómába. 105
