Lengyel Katalin (szerk.): „Alamisna képpen conferáltam” A szatmárnémeti református gimnázium alapítványai 1667-1918 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 11. (Debrecen, 2002)
Adalékok az iskola történetéhez
nöke az első lelkész, később a világi főgondnok; jegyzője mindég az iskola professzora; tagok: négy szenátor, a főbíró, a kültanács két tagja, két jegyző és Szatmár megye főfiskusa volt.”12 Az iskola fejlődése, virágzása a XVIII. század közepéig tartott. 1749-ben Mária Terézia megtiltja, hogy az egyházi és iskolai személyek a városi pénztárból kapják fizetésüket, vagy ilyen címen a népre adót vessenek ki. E parancsolat érzékenyen érintette ugyan az iskolát, de a tanárok fizetésére és az iskolaépület fenntartására szükséges költségek kikerültek részint az önkéntes közadakozásból, részint az alapítványok kamataiból. 1752-ben a jezsuiták sorozatos panaszainak a kivizsgálására a helytartótanács Melczer Pált jelöli ki. Melczer Pál királyi biztos 1754. február 14-én gyűlést tartott, melyen a jelenlévő egyházi férfiak és a főgimnázium professzora a következő jelentést tették: „Van a kollégiumnak egy professzora, kinek fizetése 125 frt, 12 köböl búza, 20 köböl bor; 1 széniora, 1 kontraskribája, 4 primáriusa vagy esküdt deákja; togatusok hol többen, hol kevesebben, rendesen 40-nek kellene lenni benne, most is 40 vannak, ezek mellett ugyanennyi szolgák; a togatusok közt van öt publikus préceptor, kik a retorikáig tanítanak. A filozófiát, theológiát, mathezist, görög-, zsidó-nyelvet és históriát pedig Bethlen Gábor fejedelem idejétől a professzor tanítja. (...) A deákoknak és azok szolgáinak a város népe főzetett,...”13 Mivel az addig alkalmazott rendszabályok, megszorítások nem hozták meg a kívánt eredményt, 1754. július 8-án a helytartótanács rendeletet ad ki, miszerint „az iskola 2 tanító alatt csak a grammatikáig engedtetvén meg, azon felül eltörlendő; a tanár-deákság pedig eloszlatandó s a tanítók a nép terhelése nélkül, egyedül a hagyatékok jövedelméből fizetendők.”14 Attól kezdve, hogy a kollégiumot 1754-ben két osztályos grammatikai iskolává fokozták le, az iskola és a város vezetősége folyamodványokkal fordult Mária Teréziához, kérve a rendelet végrehajtásának felfüggesztését. 1754-től 1759-ig több küldöttség járt 12 Borovszki S. Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár.Németi sz. kir. város. Szerk Borovszki S. Budapest, é.n. Országos Monográfia Társaság. 88. 13 Kiss Kálmán: A Szatmári Egyházmegye története. Kecskemét, 1878. 795. 14 Uo. 10
