Lengyel Katalin (szerk.): „Alamisna képpen conferáltam” A szatmárnémeti református gimnázium alapítványai 1667-1918 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 11. (Debrecen, 2002)
Adalékok az iskola történetéhez
Bécsben, hogy az iskola helyreállításának az ügyét szorgalmazzák. Az iskola kollégiumi rangra való visszaállítása érdekében elegendő pénzre „alaptőkére” volt szükség. Ennek érdekében a Tiszántúli Egyházkerület Superintendenciája gyűjtést kezdeményezett, mellyel Domokos Márton és Dobozy Mihály kurátorokat bízta meg. Nekik sikerült 2000 forint készpénzt és 2364 beígért forintot gyűjteni.15 Ugyancsak gyűjtés végett követeket küldtek az erdélyi főurakhoz, nem hasztalan, mivel a bajba jutott iskola részére Erdély nemesi családjai nem kevesebb, mint 5830 forintot tettek alapítványként az iskola számára. Az igen jelentős forrásértékkel bíró, 32 darabból álló 1755 és 1757 között kelt eredeti alapítólevél, valamint gróf Negyedik Széki Teleki Mihály özvegyének, 1764. október 10-én kelt kötelezvény levele16 1819-ben került a tiszántúli egyházkerületi levéltárba.17 A városi tanács, az egyház, mely mindig féltő gonddal őrködött az iskola felett, és a város polgársága mindent megtett azért, hogy az iskola fennmaradjon, a tanuló ifjúság és a tanítók nélkülözhetetlen szükséglete meglegyen. A városban lakó „cívisek és lakosok” levélben fordultak Szatmár szab. kir. város tisztelt tanácsához, hogy kérelmüket továbbítsa az uralkodóhoz, miszerint az iskola lefokozásának határozatát függessze fel ő Felsége, és biztosítják, hogy adakozásuk semmiféle terhet nem jelent számukra: „... sem Prédikátor Uraimék sem pedig az Oskolabéli Iffjuság tartása /: minthogy ezeknek az egy néhány egyedül önként való jóakaratunkból adott főzésen kívül semmit nem adtunk, hanem eleitől fogva ezen oskolabéli Iffjak rész szerént külső Patronusok pium legatumábol, rész szerént pedig mind ekkoráig adni szokott búza és egyéb victuálékbol intertenealodott úgyhogy ha igazán meg kell vallani, tölünk subsistentiajoknak tsak nevét és nem valóságát vették és ha azon főzést a’ mellyet nékiek adtunk fel vészszük és öszvé tészszük azon haszonnal a’ mellyet gyermekeink általok való ingyen tanításokból vettünk a’ terehnek 15 TtREL. I. l.b. 23. 16 TtREL. I. 8. b. 25. 17 Lásd a Fügelékben. 11
