Lengyel Katalin (szerk.): „Alamisna képpen conferáltam” A szatmárnémeti református gimnázium alapítványai 1667-1918 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 11. (Debrecen, 2002)
Adalékok az iskola történetéhez
árnyékához nem hasonlittathatik :/ azon főzésbéli jóakaratunk leg kisebb terhűnkre nékünk nintsen. (...) és mi ez iránt soha nem panaszkodtunk.”18 A pártfogók és adakozók, akik az iskola fenntartásához és fennmaradásához hozzájárultak, nemcsak Szatmár városból és a megyéből kerültek ki, de Bereg, Bihar, Szabolcs, Ugocsa stb. vármegyék egyházai is azonnal az iskola segítségére sietettek adományaikkal. A tiszántúli egyházkerület 1769. január 17-én tartott közgyűlésén a helytartótanácsnak - a szatmári egyházhoz iskolaügyben küldött leiratára - a következő jelentés küldését határozta el: „1) A Molnár-féle grammatikán kívül, magasabb tudományok ott nem taníttatnak. 2) Az iskolában nincsenek már professzorok. 3) Az igazgató fizetése az egyház tőkéjének jövedelméből történik. 4) Új építkezés nem történt, az iskolát nem renoválták.”19 Sajnos a küldöttségek és kérelmek ellenére az iskola 1799-ig megmaradt abban a helyzetben, amelyre a helytartótanács kárhoztatta 1754-ben. 1798-tól kezdve bár engedély nélkül, de már négy évfolyamban folyt tanítás. Mivel az állam a közösségekre hagyta az iskolák szervezését és működésükhöz szükséges fenntartási gondok megoldását, már ebben az időben is számottevő segítséget jelentettek az iskola számára tett kegyes adományok, hagyományok és alapítványok. Az egyház, a város, főnemesek, nemesek, polgárok, a város lakói pártfogolták, istápolták az iskolát és a tanulókat egyaránt. Végre 1805-ben I. Ferenc király elrendelte, hogy a református egyház és az iskola hivatalnokai a város közpénztárából nyerjék fizetésüket, enyhített az iskola életén és az iskola visszanyerte gimnáziumi jogát is. Ismeretes, hogy a XVI-XVII. században az épületek nagyrészt vályogból és fából épültek, ilyen volt a régi iskola is. 1800-ban a városi tanács, az eklézsia elöljárói és az iskola vezetősége elhatározta az 1703-ban szinte teljesen leégett iskola újjáépítését. E nemes elhatározás hallatára egy emberként fog össze a város, és megkezdődik a gyűjtés az építkezésre: a tehetősebb polgárok 18 TtREL. I. 8. b. 25. 19 TtREL. I. 1. a. 5 k. 7. 12
