Lengyel Katalin (szerk.): „Alamisna képpen conferáltam” A szatmárnémeti református gimnázium alapítványai 1667-1918 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 11. (Debrecen, 2002)
Adalékok az iskola történetéhez
nagyobb összegek adományozásával, alapítványok létrehozásával segítenek vagy végrendeletileg hagyják vagyonuknak egy részét az iskolára. A szegényebbek kisebb pénzbeli vagy természetbeni - fa, tégla, napszám - adakozása és segítsége is igen jelentős. Ezen kívül a járásokból begyűlt adományok is számottevőek. A tiszántúli egyházkerület is megkezdi az iskola részére az adományok gyűjtését. Az 1802-ben elkészült Számadás a Szathmári Oskola számára gyűlt alamizsnáról, 456 forint és 13 krajcárról tesz jelentést. A számadási jelentés mellékleteként fellelhető elismervényekből kitűnik, hogy az ugyancsak szegény, anyagi gondokkal küszködő kis egyházak - eklézsiák - önzetlen adakozása folytán egyforintonként, garasonként gyűlt össze az adomány.20 1803. május 20-án a szatmári eklézsia elöljárói döntenek, hogy „a régi oskola helyreállítását már tovább halasztani nem lehetett, ugyanis ezen oskolánk régi faépületei már szinte dűlő félbe voltának - két-három rendbeli tanulókat is együvé kellett szorítani. Mindezek arra kényszerítenek bennünket, hogy ezen oskolánkat téglából annyira megépítsük, hogy mind a tanulóknak, mind a tanítóknak, s egynéhány deákoknak elegendő alkalmatos helyük lészenek.”21 A nagy nehézségekkel járó, évekig tartó építkezések - „egy ujj Templomnak, és Tornyának, illendő diszességgel lett elkészíttetése után, az Oskolai épületünknek alsó része fel állításával késztelenek volnánk tapasztalni, hogy ezeknek tökélletességre leendő vitele erőnket felyül haladja;” - költségei felemésztették az addig összegyűlt pénzt, ezért az egyház elöljárói az 1806. június Tjén tartott tanácsgyűlésen elhatározzák, hogy újra követeket küldenek az erdélyi jótevőkhöz kegyes adományokért. „Teljes bizodalommal élesztett bennünket Nemes Erdély Országa, örök emlékezetre méltó kegyes Jól-tevöink példás adakozása, melynek nagy részben, a’ mi Oskolánk, nem tsak hajdani virágzását hálálja; hanem mostani fundamentom kövei is, ugyan azon adakozó Kezeknek, a’ múlt esztendőben nyújtott buzgó Segedelmek által tétettek le”. 20 TtREL. I. l.b. 40. 21 ROLSz MI 29.F. 141. 13
