Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum diáksága 1682-1851 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 8. (Debrecen, 2000)
A LÍCEUM KIALAKULÁSA ÉS A FORRÁSOK - A líceum kialakulása és fejlődése
A líceum kialakulása és fejlődése A magyarországi és erdélyi iskolák történetével foglalkozó szakemberek is gyakran megfeledkeznek arról, hogy az első világháború végéig Máramarosszigeten több évszázados múlttal rendelkező főgimnázium és ezt kiegészítő jogakadémia működött. Az internátussal kiegészült intézet az 1820-as évektől kezdve a Máramarosszigeti Helvét Hitvallású (református) Liceum néven működött. Hivatalosan sohasem nevezték kollégiumnak. Azonban a diákok maguk között főként az intézet keretében működő otthont már a XVIII. század negyedik évtizedétől, okmányilag is bizonyítottan, „collegium” névvel illették.1 Az 1867-es kiegyezést követő fél évszázad alatt a vizsgákra jelentkezett gimnazista és joghallgató diákok összlétszáma az 1897/98-as tanév végén volt a legmagasabb. Ekkor 325 gimnazistát és 154joghallgatót, összesen 479 főt jeleznek a források. Ez az év egyben joghallgatói csúcsot is jelentett, míg csupán a gimnazisták létszámát tekintve a látogatottság az 1889/90-es tanévben volt a legmagasabb: 399 fő. Az iskola évkönyveiből leszűrhető statisztikai adatok elemzésével még sokat elidőzhetnénk. Ehelyett csupán jelezzük, hogy voltak évek, amikor a vizsgáztatott joghallgatók számát tekintve a magyarországi és erdélyi protestáns intézetek közül csupán Debrecen előzte meg Máramarosszigetet (1880/81). Történt ez abban a városban, amely annak az ország északkeleti peremén elhelyezkedő soknemzetiségű (ruszin, román, zsidó, magyar, német stb.) Máramaros megyének volt az adminisztratív és szellemi központja, ahol a magyarság számarányát tekintve az iskola létezésének idején sohasem érte el a 10%-ot.2 Az 1880-as évek második felétől kezdve, főként a tanárok fizetésének biztosítása terén az iskola állami támogatásra is számíthatott, de az intézet fenntartásához és bővítéséhez szükséges anyagi alapok döntő hányadát megléte végéig saját erőből biztosította. Az intézet gondnokainak és igazgatóságának évszázadokra visszanyúló tapasztalatuk volt abban, hogyan lehet a kevésből is a legszükségesebbet időben előteremteni. Mert a máramarosszigeti református tanoda több évszázados létezésének fő gondja mindig a létéért való küzdelemhez kapcsolódott. ★ ★ ★ 7
