Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
I. rész Hittani szempontból
Szoboszlai mint homo regius volt jelen: az öreg iskolamester tanítványainak élén ment üdvözölni a fényes álllású féíjfit, s beszédét igy kezdte " Főtisztelendő és Méltóságos tanítványom! " - s végezte a falusi gyermekekhez intézett illy buzdítással, " illy en nagy emberekké válhattok, kezem alól ti is, ha jól tanultok". Szoboszlai ez alkalommal gr. Vayval fundatiót tétetett 1000 pengő ft-nyit, mellynek kamatja a Superindententiális pénztárból, évenként a Siteri prédikátor és iskolamester részére fizettetik.) A lángeszű gyermek, mind ezen mind az ifjúsági korszakban sok jeles tanulótársai között is - kik közzül mint folytonos verseny- és vetélytársait Péczely Józsefet emelem ki - feltűnt. Az idő szelleméhez képest ő is togatus deákká lön, s miután a rendes tanfolyamokat bevégezte, a gymnasialis felső osztályban Poesis közönséges tanítójává választatott; azután pedig Seniori hivatalt viselt. Mint Senior, a debreceni templomban, több Ízben prédikálván, az ekklézsiai elöljáróság figyelmét nem csak magára vonta de le is kötelezte. És méltán. Úgy látszik, mintha a természet különös gonddal alkotta volna őt egyházi szónokká. Egész külsőjén meglepő nagyszerűség ömlik el; nincs rajta semmi, a mit testi szépségnek mondhatnánk, sőt ábrázatát épen nem szépnek mondjuk, egész lényét még is kellemessé, sőt nyerélyessé (:einnahmend:) teszi, a tekintélyes férfiasság, s a kellő mértéket soha túl nem haladó illemes nyájasság. Termete nyúlán magos, majd egészen egy ölnyi, sovány, csontos. Feje, még magas termetéhez képest is nagy. Homloka magas és széles; vakszemeinél 71
