Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

az erek oily szembetűnőek, hogy, midőn predikálás alatt vére tüzcsb forgásba jő, azok dagadását s feszülését lehctlen észre nem venni. Szemei gyönyörűek, s még 60 éves korban is, midőn én utólszor láttam, olly tüzesen égők s ragyogók, mint egy 30 éves férjfiúé. Orra nagy s hosszú. Ajkai kissé szélesek és húsosak. Állkapcája erős, de inkább széles mint csúcsos. Hangja tompa, mélly, vastag, és még is rendkívül hajlékony, olvadékony, mint a legjátszhatóbb violoncellóé. Nyelve halk mozgású, s olly folyékony hogy évek leforgása alatt csak egyszer sem történik meg rajta, hogy valami szón megakadna vagy azt kétszer kellene egymásután kimondania. Testállása méltóságos, és szónoklás közben kezein s fején kívül semmmi tagjai sem mozognak. Midőn ez az alak az egyházi szónokszékbe lép, s egy két percig tartott áhitatos meghajlás után öszvetett kezekkel folegyenesedik: olly majestas lengi körül, mellynek hasonmássát én egyházi szónokon soha sem láttam. Szónoklásának ideje alatt ezen majestas soha sem enyészik, sőt a tárgy fenségéhez képest sokszor delejes hatású súgárokkal lesz tündöklőbbé. Miket a hires franciscanus Allbachnak, a cs. udvari egyházszónok Szedlacseknek, a Bécsi bálványolt Hansnecknek szónoklatában fenségest találtam: azok egyesülten valának meg Szoboszlai szónoklatában, s adák meg ennek, mind a színházi declamatiótól, mind a világi vagy politikai szónoklattól különböző, s az egyházi szónoklatot illyenné tevő majestast, az olly ritkán található vallásos kenetet.

Illy szónok lévén Szoboszlai: nagyon természetes, hogy a debreceni egyházi elöljáróság őt megnyerni igyekezett. Illy célból

72