Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

stipendiuma főleg az élelmezés körűi forgott. Mint külföldön úgy hazánkban is, a protestáns főiskolák legerősebbek valának adományozva a theológiai institútiókra nézve; mi is nagyon természetes, mert atyáink mindenekelőtt azon alapot kivánták erős szcgeletkövekből megvetni, mellyen biztosan emelkedhessék aztán fel az autonómiával biró protestáns egyház. Innen, mind a világiaknak mind az egyháziaknak tudományossága csak akkor tartatott kiegészítettnek bevégezettnek, ha a theológiai tantárgyakat is megtanulták. Egyszersmind azon anyagi segélyből, a mi a hittan terjesztése végett adományoztatott, a kor szükségeihez képest, más tudományok tanítására is szakasztottak cl, és előmozdították a világi pályára készülő ifjaknak is orvosi, jogtani, mérnöki, vagy más szaktudományi képződését. - Ehezképest az általános iskolai rendszer ez volt: Valaki csak, az iskolai és felekezeti jóléteményczésrc építette jövőjét, akárminő pályájára készült, tartozott végig hallgatni a theologicus cursust, s miután hat, hét, s régibb időkben nyolc évet is, mint tógatus deák a koilegyiumban töltött: kibocsáttatott vidéki iskolába tanítóul, Rector cim alatt. Ezen jótétemény eredetileg öszve volt kapcsolva azon kötelezettséggel, minélfogva a Rektorságot végzett egyén tartozott prédikátorrá lenni, és pedig előbb még a külhoni főiskolákban magát kellőleg kiképezni a Rektorság alatt szerzett jövedelemből; s ezért az illy Rektóriákat nevezték "academica promotiónak". 1821- ben felállitattván a Bécsi protestáns theológiai tanszék, eltiltatott inainknak a külhoni iskolákba mehetés; s ekkor kezdődött, hogy a Rektorságot végzett egyének tetszésök szerént fordíthatták szerzett

68