Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

pénzüket, akár orvosi akár ügyvédi akár mérnöki tudományok hallgatására. Ugyanezen egyének, mig a főiskolában tanultak, innepekre a felekezet egyházaihoz kiküldettek, részént hogy magukat a, predikálásban gyakorolják, részént hogy mind a főiskolának mind maguknak, a hívek szívélyességéből némi segedelmet nyerjenek.

Immár ezen iskolai nevelésrendszemek, minélfogva mind a világi mind az egyházi pályára készülő ifjak együtt hallgatták a theológiai tudományokat, két igen nagyon feltűnő eredménye volt. Egyik, hogy a világi pályára lépett egyének, - minők valának a számos ügyvédek, városi és falusi jegyzők, megyei tisztviselők, sőt országgyűlési követek is, jól ismervén a protestáns egyháznak, a r.kath. egyházaihoz képest megtisztított hitcikkjeit, s vérévé váltan vivén ki magokkal a Protestantismus fő elveit, t.i. a lelkiesméreti szabadságot, a "semmit rólam nélkülem"-et. a progressio-t. s az autonómiát. - igazi hű és erős protestánsok voltak mindenhol a felekezet érdekében, egyszersmind háládatos fljak az anyaiskola irányában, mellynek segedelmezése után jutottak el polgári állomásukra. Másik, hogy ugyanezen egyének közzül nagyon sokan, együtt tanulván azokkal kik prédikátorokká lettek, kívül belől ismerték ezeknek lelki tehetségét, tudományos készületét, erkölcsi minőségét; s igy a prédikátorok nagy részét csak úgy tekintették mint, kik azért lettek prédikátorokká, mert egyébbé nem lehettek; s a mennyiben sokan közzülök, theologus vagy rektor vagy legatus fővel, velősb prédikációkat is készítettek, s ezt - meglehet - jobban is elmondták, mint sok (:hivataluknál fogva:)

69