Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
I. rész Hittani szempontból
egyszersmind Exegesist, Critica Biblicát, és ó testamentomi Archaeológiát. Harmadik tanította a Homileticát, Cura Pastoralist, Liturgiát, és a Reformatio históriáját, általánosan csak rövid kivonatban, különösen a Magyarországét pedig terjedtebben. Ugyanezen professortól halgatták a legutóbb említett tantárgyat, a világi pályára készülő jogászok is. Valamelly hitfelekezetnek hittani életére semmi sincs mélyebben s általánosabban keresztűlható befolyással, mint a hittanitók képzésének rendszere. A hittanitók nevelésének modora avatá fel titkok sáfárává az Egyiptomi papokat; a nevelési modor szüli a pápista papokban az esprit de corps-ot, minél fogva, bármilly tüzesen civakodjanak is egymás között, tüstént egy kézre dolgoznak mihelyt külcllenség fenyegetéseit sajditik; a nevelési modor tette a protestáns lelkészeket polgáraivá azon államnak mellynek kebelében egyházuk élt. Szerintem tehát igen nagy fontosságú dolog a hittanitók képezésének rendszere; s minthogy a debreceni kollégyiomban 1845-k év ólta egészen új rendszer hozatott be, szükségesnek látom az ügyet kissé részletesben tárgyalni. -Protestáns főiskoláink, s ezek között a debreceni is, a külhoni főiskolák mintáira alakittatának, főszerepet vivén a koronkénti alakításban azon egyházi és világi kitünőbb capacitások, kik végezvén itthon iskolai pályájukat, ismereteik szélesbitése végett a külhoni intézeteket is meglátogatták. A szellemi rendezés mellé, még az anyagit is igyekezték a felvett mintához képest módosítani, ha a pénzerő engedte, s a tanulóinak 67
