Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
Bevezetés
docens ekkJézsiát, együttvéve tartják oily tekintélyül, melly hitdolgában, döntő és kötelező erővel bir. Ezen két ellentétes elv - tekintve a keresztyéneket mint compact társulat tagjait - két szélsőségre vitte a keresztyén társadalmat. Ugyanis a róm.kath. keresztyénnek individualitása teljesen elenyészik az ekklézsiában; a mennyiben az egyéni vizsgálódást s véleményt alá kell rendelni, a hitdolgában egyedül parancsoló ekklézsiának, elannyira, mikép mihelyett valaki valamelly ekklézsiailag megállapított dogmát el nem fogad, az azonnal megszűnt lenni rómaikatholikus. - Másfelől a protestáns keresztyénnek egyéni meggyőződése, egyedül csak sajátja lévén ez, feloszlatja a társadalom consistentiáját; a mennyiben nincs két ember c világon, ki minden tekintetben ugyanazon hitű s meggyőződésű legyen, változván a hit a meggyőződés, kinek-kinek egyéni felfogása, tudományos ismeretei, sőt még életkora szerént is. Mindjárt a reformatio kezdetén észrevették s tapasztalták ezt, az egymástól kisebb nagyobb mértékben eltért s különbözött Reformátorok; kiknek pedig cszök ágában sem foroghatott, hogy a keresztyén társadalom consistentiáját feloszlassák. Hogy tehát segíthessenek a dolgon, s mind a társadalom egyéforrott consistentiáját, mind a Protestantismus kiinduló íoelvét a lelkiesméreti szabadságot megőrizzék: abban állapodtak meg, hogy társadalmi közös kapcsokul azon hitcikkeket vegyék fel, mcllyekben egymással egyet értenek, s mellyekre nézve kiki - szabadon nyilatkozhatván - magát önkénytesen, minden kénszer 48
