Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

Bevezetés

nélkül erkölcsileg kötelezi; a hitnek és meggyőződésnek minden más cikkjei s véleményei teljesen a tagok egyéniségére hagyatván; sőt fenhagyatván a társulatból bármikor is tetszése szerénti kiléphetés joga. -Ekkor az elfogadott közös hitcikkeket öszvefoglalták, s a mennyiben ezekről minden tagnak nyílt vallomást kellett tennie, nevezték "Vallástételnek". Confessiónak. Fenhagyatván a Confessiora nézve is, hogy az illető társulati tagok idő haladtával, koronként a szerént módosíthassák azt, a mint az egyének meggyőződései, a haladó tudományokhoz képest, egy vagy más tekintetben módosulnak, tisztulnak. A confessiókróli illy nyilatkozatban foglaltatik a társulati életnek iránya, mit Progressziónak szoktak nevezni; a protestáns keresztyén ekklézsiának ezen haladó vagy progressionalis iránya, teljes ellentétben állván a rómkatholika ekklézsiáéval, az úgynevezett Stabilismussal. Egyébiránt a protestáns ekklézsia tagjainak individuális lelkiesméreti szabadsága, az ekklézsiának mint társulatnak, és az ezt representáló Confessiónak irányában, ez elvben mondatik, "semmit rólam nélkülem. " nil de me sine me. Ezek szerént a XVI században fo szerepet vitt vallásos forradalom két ellentétes eszméjének, t.i. az Ekklézsia korlátlan tekintélyének, és az individuális lelkiesméreti szabadságnak, mint actiónak és reactiónak szüleménye vagy eredménye lön a "Confessionalis keresztyén társúlatok" keletkezése; s lett három fo osztály, Papismus. Independentismus, és Presbyterianismus. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom