Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
Bevezetés
és szószerént igaz vólna ama példabeszéd "a hány fö, annyi értelem." (:quot capita tot sensus:) Minthogy, azonban, sok ember, némelly tárgyakról csak nagyon felületesen gondolkodik, s komolyan gondolkozni azokról életének nehéz terhei és számos foglalatosságai miatt rá sem ér; minthogy továbbá egyik ember észtehetsége a másikénál sokkal gyengébb: természetesen következik, hogy a gyengébbek az erősbeknek, a hanyagok a mély szorgalmúaknak engednek, s az azok által előterjesztett eszméket fogalmakat véleményeket elfogadják s követik. Az ész, tanítás következtében, tulajdon birtokosává válik a mások eszméinek; s arra nézve, hogy több főnek ne többféle de ugyanazon értelme legyen valamelly tárgyról, egyéb nem kívántatik, csak ez, hogy mindenik fő ugyanazon tárgyról ugyanazon fogalommal bírjon. Tapasztalat bizonyítja, mikép némelly vadnépek századokon keresztül nem haladnak, tekintve az eszméket, mig értelmi tekintetben az élet szükségeire nézve teljesen kifejlődtek; sőt bizonyos testi ügyességben, s a maguk szükségeihez megkivántató dolgok előszerzésében megkészitésében, még előbb mentek mint az úgynevezett mívelt népek. Például szolgálnak a halász és vadász népek. Ámde ezen testi ügyességgel, a maguk szükségeihez képest természeti ösztönüknél fogva, az állatok is bírnak. Például szolgálhatnak a méhek kásztorok fecskék s.a.t. - Mihelyt azonban az említett vadnépek észtehetségét, az övékénél erősb ész megtanítja saját eszméire fogalmaira ismereteire: a vadnépek eszmék tekintetében is elő fognak haladni, s az eképen szerzett ismereteket fogalmakat eszméket firól ftra átszállítják utódaik 35
