Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
ezüstforintot. 4./ azon úgy nevezett „promotionalis öszveg” 4 négy ezüstforint, mely a lelkészeknek s tanítóknak jövedelmesb ekklézsiáiba menetelekor, mind az ekklézsia mind a változó egyén által fizettetett. 5./ azon 4 ezüstforintnyi öszveg, mely a határozott időn túl maradó iskolamesterektől s az őket megmarasztó ekklézsiáktól bevétetett. Az utóbbi négy pont alatt említett öszveg, aversionali calculo, egyremásra évenként hatvan hetven ezüstforintra ment. - így az egész évenkénti jövedelem alig rúgott csak egy pár száz ezüstforintra is. Azonban e parányi öszveg, egész évi administrationalis költségre nem csak elég volt, de majd minden évben nevelte kisebb nagyobb mértékben a tőkepénz öszvegét. Mely szerencsés körülménynek egyszerű oka az, hogy az egyházvidéki tanács tagjai nem fizetésért, hanem tisztességből s ingyen szolgáltak; csupán csak ennyit kívánván a vagyonossággal nem igen dicsekedhető egyházi személyek, hogy az utazásra szükséges előfogati pénz, s a gyűlésnapokra napdijj fizettessék számukra. A világiak ezt sem kívánták. Éhez képest az évenkénti rendes kiadások ezek voltak. 1./ Az esperestnek előfogati pénz mindannyiszor, valahányszor egyházkerülcli gyűlésre útazott, nemkülönben az e.h.vidéki gyűlés tartásakor is; további két két ezüst forintnyi napdijj az egyházvidéki gyűlésnapok alatt. 2.1 az egyházvidéki jegyzőnek egy és fél forintnyi napdijj, s előfogati pénz. 3./ a tanácsbiráknak egy egy forintnyi napdijj s előfogati pénz. 4./ írószerekre. Évenkénti két rizma papír, két font spanyolviasz, kétfont spárga; mik a tagok közt aránylag felosztattak. 333
