Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

által fedezte költségeit; vagy ha templomot s iskolát építtetett, az egyházkerület beleegyezése mellett, a hitfelekezet alamisnája által segittetett.

Az ekklézsiai javak gondviselése az épen ezért igy nevezett egyházi Gondnokot. Kurátort illette, kit a presbitérium választott, s ki évenkénti számadásait, canonica visitatio alkalmával, s felügyelő egyházvidéknek is tartozott bemutatni.

A falusi ekklézsiák vagyoni állásáról, s a kezelésmódról részletes ismerettel s tapasztalattal nem bírok, a debreceni ekklézsiájét alább előadom.

b./ Egyházvidékek

Az egyházvidéki pénztár - legalább az előttem ismeretes debreceni e h.vidéké - állott 1./ hagyományozott tőkepénzből (:a debreceni e.h.v. kamatozó tőkepénze 1849-ben tett kerek számmal kétezemégyszáz 2.400 ezüstforintot. Ezen kamatokon kivül évenkénti jövedelme gyűlt 2.1 az ezen célra adakozott alamisnából. „egyházvidékek szükségei, az esztendőnek minden negyedében egyszer kihirdettetnek. Gen. Convent Rend. 1823. sept. 2.” - Ide tartoztak 3./ a lelkipásztori hivatalra kibocsátásért (:exmissio:) és bekebelezésért (:ingremiatio:) járó fizetések. A bekebelezési költségre nézve az ekklézsiák három osztályba soroztattak; s ezen osztály szerént tartozott mind a lelkész mind az ekklézsia fizetni. Első osztályú 12 tizenkét, második 10 tiz, harmadik 6 hat

332